Tételezzük fel, hogy egy a közmunkaprogramban részt vevő személy a munkanélkülihez hasonló státusszal rendelkezik abban az értelemben, hogy a versenyszférában nem tud elhelyezkedni. Ez az állítás minden bizonnyal meg is állja a helyét, hiszen a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat is hasonlóan fogalmaz a kormányzati program célközönségről, melynek azokat a személyeket tartják, akiknek az önálló álláskeresése hosszú ideig eredménytelen volt.
A közfoglalkoztatás átmeneti
munkalehetőséget biztosít ezeknek a személyeknek azzal a céllal, hogy
azok sikeresen vissza-, illetve bekerüljenek az elsődleges
munkaerőpiacra. Azonban a különböző kormányzati információk szerint ez a
cél csak nagyon keveseknél teljesült, a programban részt vevők többsége
a közfoglalkoztatásban való részvételt követő hónapokban sikertelenül
járt az álláskereséssel. A legutóbbi téli közmunkaprogram képzéseiben
részt vettek közül, az azóta a munkaerőpiacon elhelyezkedettek 8 illetve
16 százalékos emlegetett aránya igencsak alacsonynak bizonyul, főleg,
ha figyelembe vesszük a munkaerő-piaci konjunktúrát és azt, hogy a téli
közmunkaprogramra jelentkezők többsége valószínűleg az év többi
évszakában könnyebben jut álláshoz.
A közfoglalkoztatottak
létszáma a válságot követően, 2010-től vált egyre jelentősebbé. Míg
mondjuk 2010 első negyedévében átlagosan 64 ezer közfoglalkoztatott
volt, addig 2014 azonos időszakában ez a szám 202 ezer fölé emelkedett.
Első
körben a KSH által minden hónapban publikált munkanélküliségi rátát
korrigáltuk a közfoglalkoztatottak számával. A statisztikai hivatal
három hónapos mozgóátlag formájában közli a mutatót, így természetesen a
közfoglalkoztatottak havi létszámalakulásáról szóló adatokra is ilyen
formában tekintettünk. A grafikonból jól látszik, hogy a
közmunkaprogramban részt vevők száma mennyit nyom a latba, és hogy
létszámukra mennyire jellemző a szezonalitás. Ha a közmunkásokkal
korrigált adatra tekintünk, látszik, hogy 1-3 százaléknyi eltérés is van
a mutatók között. Ezek alapján úgy tűnik, hogy noha valóban
elkezdett tavaly év végéhez képest csökkeni a munkanélküliek aránya, a
közfoglalkoztatottak figyelmen kívül hagyásával azért még messze
magasabb szinteken jár, mint a KSH által legutóbb publikált adat. Míg az augusztusi adat május-július időszakra 7,9 százalékon járt, a korrigált mutató ugyanekkora 11,1 százalékot mutatott, így ezek alapján azt mondhatjuk, még messze állunk a válság előtti szintektől. Fontos észrevenni azt is, hogy a
KSH mutatója jóval előbb, már 2013 első felében csökkenést mutatott,
míg ha a korrigált rátát nézzük, láthatjuk, hogy az csak idén év
elejétől kezdett csökkenni.
Hasonló
képet fest a foglalkoztatottak létszámalakulása, ha azt megtisztítjuk a
közfoglalkoztatottaktól. Az erős szezonalitás mind a hivatalos, mind a
közmunkások létszámával korrigált adatokban is megfigyelhető, ugyanakkor
tisztán kivehető, hogy például az utóbbi évben akár 100-120 ezer fővel
is megemelte a statisztikát a programban részt vevők száma. A
2009-2010-es válság sújtotta években a közmunkaprogram láthatóan a
foglalkoztatásban tapasztalt mélypont megállításának szerepét töltötte
be, hiszen ha nem vesszük figyelembe az akkori résztvevők létszámát,
igencsak csúnya visszaesést láthatunk az ábrán. Pozitívum azonban, hogy a korrigált adat alapján is növekszik a foglalkoztatás,
idén év elejétől kezdve töretlen ütemben. Érdemes megjegyezni azonban,
hogy a foglalkoztatottak közül jelenleg nagyjából 80 ezer főt azok a
külföldön dolgozók jelentenek, akik itthon is rendelkeznek háztartással.
Érdekesség
az ábrákból, hogy míg a korrigált munkanélküliségi mutató bőven
magasabb a válság előtti szinteknél, a foglalkoztatottak létszáma
ugyanakkor meghaladja azt. Ez úgy lehetséges, hogy 2008-hoz képest
jelenleg 100-300 ezer fővel magasabb a gazdaságilag aktívak létszáma,
ami egyrészt a korkedvezményes nyugdíjra jogosultak
létszám-csökkenésének, másrészt a nyugdíjkorhatár-emelés hatásainak is
köszönhető.