Magyarország földjének és népének jelene, múltja és jövője
Az egészségügyi statisztikák arról is
szólnak, hogy a magyarországi népesség egyik legbetegebb Európában, és igen
alacsony, különösen a férfiak átlagéletkora. E kérdéssel foglalkozott a
magatartástudomány kiváló tudósa és professzor asszonya a budapesti
orvostudományi egyetemen, az idén elhunyt Kopp Mária. Kutatásainak lényege az, hogy az emberi kapcsolatok hiánya, az úgynevezett társadalmi tőke gyengesége
elmagányosítja az embereket és ezért szorongókká lesznek.„A kutatási eredmények egyértelműen
bizonyították,hogy az érzelmi funkciózavarok, a szorongás, a depresszió
jelentős kockázati tényező számos nagy népegészségügyi jelentőségű betegség
kialakulása, lefolyása és kiújulása szempontjából.” (Magyarországon két év
alatt háromszor annyian halnak meg szív és érrendszeri betegségek miatt, mint
az európai átlag. Az életkor szerint standardizált átlagot 100%-nak véve Magyarországon a férfiak keringési szervi halálozási
aránya 147%, a nőké 144%… Az emésztőszervi megbetegedések miatti halálozás kiugróan
legnagyobb mind a magyar férfiak (170%), mind a magyar nők között (160%)… Az alkoholos
májbetegség és májzsugor kiugróan a leggyakoribb halálok… Az erőszakos
halálozás (baleset, öngyilkosság, gyilkosság) aránya megdöbbentő, a férfiak
között Magyarországon – az európai átlagot 100%-nak véve – 189%, a következő Ausztriában 49%-kal
kisebb, a nők között nálunk 192% – tehát közel kétszerese az európai átlagnak! (KOPP
1995, 14).
„Az emberi magatartástudomány legújabb
felismerései rávilágítanak arra, hogy az életformaváltás kísérőjelenségein túl
a válság gyökere az, hogy a modern társadalomban a szorongáskeltés új lehetőségei alakultak ki, amelyek az önkényuralom hatékony
eszközeivé váltak. A kapcsolataitól, értékeitől, életcéljától, önértékelésétől
megfosztott, magányosan szorongó ember tetszés szerint felhasználható a szükséges funkcióra,
kicserélhető és manipulálható. Fel kell tehát ismernünk, hogy a technikai fejlődés csupán az előfeltételeket teremtette meg a szorongáskeltés olyan formáihoz, amelyek ellen
a ko- rábbi történelmi korszakokban természetes védettséget nyújtott az ember és
környezetének szerves egysége. A XX. század történelme és mindennapjai tragikusan bizonyítják
ezt a tételt. A szorongáskeltés az önkényuralom legfontosabb eszköze, de nem csupán
a diktatórikus társadalmakban, hanem a családi, iskolai, munkahelyi, mozgalmi
diktátoroknak is fegyvere. Mivel a szorongáskeltés pénzben, haszonban,
hatalomban kifejezhető, eredményes stratégia, óriási erők állnak szolgálatában. Mindazok a manipulációk, amelyek a
családot,
a közösséget, az emberi kapcsolatokat bomlasztják, ezek értékeit kicsinyítik
vagy éppen tagadják, a hétköznapi önkénynek kiszolgáltatott, szorongáskeltéssel
terelhető tömeget formálják még akkor is, ha céljaik éppen ellenkezőek” (KOPP 1995, 7).
„Ember és környezetének szerves egysége” – olvastuk.
Más szavakkal: az ember kapcsolatokban él,
kapcsolatokra van teremtve. Ember és ember, ember és Isten, ember és a
természet kapcsolata létszükséglete az embernek. Az ember és ember közti
kapcsolatnak, közösségnek számos köre van: anya és gyermeke, gyermekek és
szülők, a tágabb család és rokonság, a helyi lakóközösség, a faluközösség, a
tágabb, több faluból álló, házassági
kapcsolatokkal, nyelvjárással elkülönülő néprajzi csoport, az egy nyelvet és
politikai egységet alkotó nemzet, melyet összeköt a közös múlt, történelem és
műveltség sajátos egésze, a magatartástól a nemzetet jellemző értékrendig. E
közösségi, kapcsolatkörök az egyén számára, élete során, különböző súlyt, értéket kapnak.
Az újszülött és anyjának kapcsolata egyértelműen meghatározó, de amikor a
gyermek felnő, és új család alapítására készül, párt választ magának, és ezért
elhagyja apját és anyját is, és egy testté válnak. És vannak történelmi
helyzetek, a nagyobb közösséget fenyegető veszély
idején, a férfi elhagyja családját, feleségét és gyermekeit, hogy akár élete
kockáztatásával is védje nemzetét.
„Nincs nagyobb szeretet annál, mint aki életét adja barátaiért.”