Magyarország földjének és népének jelene, múltja és jövője
Szálljunk képzeletben magasan e föld fölé, és próbáljuk ismereteink alapján magyarázni és értelmezni a látottakat… Különösen az idősebbek számára szokatlan és feltűnő a hatalmas kiterjedésű művelt táblák látványa, melyeket nem szakítanak, nem osztanak meg a dűlőutak és azokat szegélyező fák és bokrok sora. Tavasszal szinte a szemhatárig sárgállik a virágzó repce, vagy 2012 őszén, a szárazságban barnára aszalódott kukoricás tenger. Hol van a még egy-két évtizede látott, különböző termények színes mozaikja a határban? Eltűntek a dűlőutakkal együtt. A hatalmas táblákon az év folyamán csak óriás gépek forgolódtak néhány napig: többsoros ekéket vontató traktorok, arató-cséplő kombájnok, csillogó tárcsasorokat vontató erőgépek. Irányítóik is láthatatlanok, a vezetőfülke elrejti őket. Széles határban sem embert, sem házi állatot nem látni sehol. Egy-egy zöld rétekkel kísért patak mellett, ha még kiegyenesítve megmaradhatott, és még nem szántották fel füvét, ritkán tűnnek fel legelésző állatok. Magyarország állatállománya 1985 és 2003 között 66%-kal csökkent. A megmaradt marha- és sertésállomány néhány nagyüzem kezén van, hatalmas istállókkal és feldolgozó üzemekkel. Az ország tejbehozatalra szorul. Vannak 500–1000 lakosú falvak, melyekben egyetlen tehenet sem tartanak. Igen, az ország termőföldjének nagyobb részén nagyüzemek munkálkodnak. Zwi Lerman (zsidó)professzor, a Világbank vezető agrárközgazdászának 2000-ben végzett számítása szerint
- az összes magyarországi gazdálkodó 92%-ának kezén csak az összes föld alig 10%-a van, a gazdaságok 8%-a részesül a szántóterület 90%-ából. Igaz, hogy ezek a nagyüzemek ennek a földnek csak mintegy harmadát birtokolják, kétharmadát bérlik, de a föld adás-vételének teljes szabadságát korlátozó törvények 2014-ben elvesztik érvényességüket, ezután a bérlők előjogot szereznek a föld megvételére.
Az EurópaiUnió közvetlen földalapú agrártámogatásából az összes gazdálkodó egység 6%-át kitevő, legnagyobb birtokosok 70%-ot kapnak, az összes többi, a gazdálkodók 92%-a pedig a támogatás 30%-án osztozik.
A földnagybirtok ilyen nyomasztó túlsúlya ismeretlen a magyar történelemben,
és a világban is csak az egykori gyarmatokon alakult ki az utóbbi években.
Ennek az állapotnak részletes ismertetésével itt nem foglalkozom, csak utalok itt
Tanka Endre professzor részletekbe menő tanulmányára (TANKA 2011).
A tájképre figyelő embernek az is feltűnik, hogy egy-egy zápor után mennyi mély
árkot vág a lezúduló víz a vetésekben, szántásokban. Az aszfaltozott közutakat sok
helyütt úgy eliszapolja, hogy kotrógépekkel kell tisztítanunk a közlekedés
fenntartására, miközben az utakat kísérő árkok megteltek a lehordott földdel. Nagyobb patakok, folyók, a
Duna és Tisza megbarnult vizéből csak sejtjük, hány ezer tonna termékeny humusz
siet a Fekete-tengerbe. Tudjuk, hogy a
nagyüzemek nem vagy alig javítják szerves trágyával a termőföldet, legfeljebb
műtrágyával, és a nehéz gépek összetömörítik a talajt, sajátos, a föld
vízháztartását is akadályozó réteget hozva létre. (Eketalpbetegség). Sok üzem
használ gyilkos növényvédőszereket, nemcsak rovar- és gombakártevők ellen,
hanem különféle gyomirtókat is, melyek felszívódva a terményekbe
beláthatatlanul mérgezik a földet, nemcsak a védett táblában, hanem környezetében, a vízfolyásokkal
egészen távoli tájakat, fákat, bokrokat, madarakat és az embert is. Az egykori fás vagy
füves legelők nagy részét felszántották, ahol megmaradt még, elbozótosodott, elgazosodva erdő minősítést kapott, de csak évtizedek múlva válhat igazán azzá. Mi szálljunk
képzeletben lejjebb, nézzünk be a falvakba. Bármerre is járunk az országban, minden
faluban, kisvárosban sok tábla, ablakba tett felirat hirdeti: „Ez a ház, telek
eladó.” Több kisebb településen láthatunk elhagyott, üres iskolaépületet, és
találkozhatunk autóbuszra várakozó kisiskolásokkal. Sok gyermek utazik naponta
több órát az iskolába, mialatt nem tud sem pihenni, sem tanulni semmit. A falvak elöregedtek, sokfelé a
munkanélküliség meghaladja az 50%-os arányt, miközben a házak mögötti kerteket sem
művelik már meg, s nem látunk sem baromfit, sem virágot. A gyarló gyümölcs szedetlen
hever a gondozatlan fák alatt. Sok a pusztuló, romló, lakatlan ház, üres istállóépület.
A falvak közvetlen a határban is begazosodnak, járhatatlanná válnak dűlőutjaik.
A fiatalok jobban ismerik a közeli város plázáit, mint szülőfalujuk
közvetlen környékét.
Nem járnak, nem dolgoznak, nem kirándulnak benne. Miért is tennék? A szomorú
látványt csak megerősítik a láthatatlanról szóló számadatok, statisztikák. Évtizedek
óta fogy a népesség. A halálozások száma meghaladja a születésekét. Sok fiatal és
középkorú keresi megélhetését külföldön: orvosok, ápolók, mérnökök,
szakmunkások és képzetlen, alkalmi munkát vállalók. „Pusztulunk” – mondta minap
egy parlamenti képviselő, mire az egyén szabadságát hirdető párt felszólalója
így válaszolt: „Igen, a dinoszauruszok kipusztulnak!” A hallgatóságból sokan
nevettek…