Azokhoz szólunk, akik a jövőért aggódnak és nem tudják, mit tehetnek elveszőben a Rész(letek)ben, ahol az ördög lakozik. Egyre többen és többen ébrednek fel az Egészben. Szemük felnyílik, s talán új útra is lépnek, pl. az önellátás, önfenntartás felé, de sokszor közben újraépítik a maguk (most már vidéki) Rész-világát és nem válnak az Egész-világ éltető részévé. Ők, a jó szándékú ébredezők, és még nagyon sokan rajtuk kívül aggódnak a jövőjükért, jövőnkért. Mit kellene tennünk, hogy jobb legyen a holnap, jobb legyen gyermekeinknek?
A Rész-világot az összeomlás fenyegeti és ez mindig az Egész-világ pusztulásával jár együtt. Aztán mindkettő megújul, az Egész előbb a Teremtő által, a Rész előbb-utóbb, általunk. Így vagy úgy, mi is "belepusztlunk."Íme e cikk, mely egy efféle jövőről beszél! Úgy vélem, nem elég hittel építgetnünk magunk önellátó álmait. Vályogházat, házi készítésű napkollektort, stirling-motort és így tovább. Ez az alap, mely ha jó és igaz, akkor ragadós lesz példánk és az emberek egy fontos, ám számosítva jelentéktelen méretű csoportja követni fogja ezt. De ettől még a Rész-világ nem változik, és ha a világpolitika úgy kívánja, jön egy katonai hatalom, talán nem is emberi formában és a halál martalékává válik minden. Talán holnap, talán jövőre, talán 5, de lehet 25 év múlva. Nem ugyanaz? Jobban fel leszünk készülve 25 év múlva rá, mint holnap, vagy épp most mindjárt? Nem! Mi hittel valljuk, hogy nem elég az anyagelvű társadalmi feladatokat önellátóan megoldani. Nem elég a holnapra gondolni. Minden pillanatban magunkat kell fejlesztenünk és ebben csak az Egész-világhoz, a Teremtőhöz fordulhatunk. Ez az egyetlen módja a túlélésnek. Félre ne értsetek, nem a fizikai test túlélésének, hanem az eljövő új életnek - merthogy lesz ilyen -, kell, hogy minél könnyebb legyen újra felismernie önnön képességeit és szellemi minőségét. Mikor a múlt század elején lefordították az Esszénus Béke Evangéliumot, Dél-Franciaországban létrejött egy nagyszámú esszénus közösség, akik a szeretetre és az Egész-világgal való kapcsolatra építették életüket. Aztán jött a 2. Világháború és a háborúban halomra lőtték a szeretettől csillogó szemű ártatlan családokat. Hiába való volt minden, gondolnánk! Gondolnánk, ha nem tanultuk volna már meg, hogy az élet örök. És aki a jövőért akar tenni, annak az időt nem magához kell mérnie. (Ha magáért akar tenni valaki, az tegyen a jelenben, mert holnap már késő lesz boldognak és elégedettnek lenni.) Aki a jövőért akar tenni, annak magát kell minél magasabb emberi minőségbe teremteni. Egy Heroikus minőségbe! Ugyanis azok az emberek nem éltek hiába. Talán én is ott voltam köztük, talán te is, és egyikünk se foglalkozna most ezzel a kérdéssel, ha az ő testükben egyszer már át nem éltük volna mindezt. De nem az a lényeg, hogy valóban ott voltunk vagy sem, hanem az, hogy a Földre születtünk, azaz ismét van valaki, vannak valakik, akik az Egész-világra, a Valóra próbálnak hangolódni. A magot mi őrizzük és indítjuk is csírázásnak. Ha a mi sorsunk az, hogy magunk beérjen, akkor jöhet bármi (atomháború, cselszövés), az be fog érni. Ha nem, akkor elhagyjuk megint e testi formát, de ameddig előzőleg eljutottunk, azt már nem veheti el senki tőlünk. Lásd a Hungarizmus egyetemességét. Ezért kell megtanulni, önmagunkat figyelni és folyamatosan képezni a való párbeszéd által. Minden pillanatnak jelentősége van, minden másodperc egy lehetőség. A pillanat hatalma, a gondolat ereje. Nincs egy fűszál, mellyel véletlenül találkoznál életedben, vagy egy madárcsicsergés, melyet véletlenül hallanál. Rá vagy hangolódva a valóságra? Érted, érzed jeleiket. Minden élővel való találkozás üzenetet hoz számodra és a másik fél számára is. Nincs fölöslegesen eltöltött idő, ha mindig az élőt és a természetet figyeled. A körülölelő Valót és az oly sokszor megátalkodó emberit is. Ébernek és tudatosnak kell lenned. Éberen figyelj, és tudatosan cselekedj. Minden gondolatoddal, érzelmi állapotoddal hatással vagy az Egészre, hiszen a Teremtő a saját képére alkotott a Földre, így magad lettél te is egy földi teremtő. Ha pozitív jelenvalót teremtesz, pozitív felismerésekben részesülsz, máskülönben csalatkozni fogsz. Ez a világ pedig nem lesz jobb, ha te nem vagy pozitív teremtő az örök most-ban. Nem napi öt percben, mert akkor most mást teremtesz, mint amiben élni szeretnél. És ne mutogass másokra, mert ha megnézed a mutató ujjad, alatta három másik mutat vissza rád! Kezd el fejleszteni önmagad, de ne tanfolyamok által, ne pénzen vett beavatások által, mert ezzel csak összezavarod azt, amit előző életeidben megtanultál. Önnön erődből fejlődj. Ehhez a testnek, léleknek és a szellemnek is együtt kell működnie Egészként. Ebben szeretnék segíteni, hogy tudd, mikor mire kell figyelned
Mit tehetsz még az önnevelésen túl? Felkeresed a Földanya szent helyeit és ott megkapod a választ. Imával fordulsz a Teremtő felé, szeretettel és hálával mindenki felé. Kapocs maradsz ég és föld között. A szeretet a fegyvered! Föl kell ismerned, hogy a múlt emberei is mi voltunk és a jövőé is mi leszünk. A Földön a víz mennyisége mindig ugyanannyi, csak mindig más halmazállapotban. Mi sem vagyunk kivétel. Azért kell fejlődnünk, hogy visszatérhessenek gyermekeinkként – vérünkből új hajtás - azok a lelkek, akik tetteikkel megváltják e világot.
Várhegyi Kálmán – Dr. Madarasi Pál - Jövőnk.info