Nagyáruházba jószerével csak azért mennek, hogy megnézzék, ott mennyiért kínálják a zöldséget, gyümölcsöt, tejterméket. Őstermelőként náluk minden házi, a tejföl, a túró, a burgonya. Nem gazdagodnak meg, de annyi összejön, hogy boldoguljanak.
– Az a gazda, aki nem látja a napfelkeltét, nem gazda – bölcselkedett a 78 éves idősebb Mihály Tamás a Mindszenttől néhány kilométerre található tanyán. – Télen reggel 5 órakor, nyáron 4-kor kelek, és ébresztem a családot, az állatok nem várnak – vette át a szót 41 éves fia, Tamás.
Mihályéknak két tanyájuk van egymás mellett. Az egyik 1890-ben épült, a másik 1932-ben. A család felmenői állítólag már a tatárjárás idején is a környéken éltek, gazdálkodtak. Mindig több generáció lakott együtt. Sertést csak saját fogyasztásra tartanak, aprójószágot is. Tíz szarvasmarhájuk van. A tanya előtt gyümölcsfák: körte, alma, őszibarack, szilva. Burgonyát termesztenek, foglalkoznak sárga- és görögdinnyével is.
– Nézelődni járunk a nagyáruházakba, húsra, zöldségre, gyümölcsre, tejtermékre nem költünk. Az árakat térképezzük fel, és bosszankodunk. Azon, mennyivel drágább a burgonya vagy az őszibarack, mint amennyiért mi el tudjuk adni – magyarázta a családfő. Őstermelőként hetente többször kínálják Mindszenten és Szegváron a portékáikat.
– Házi túrót, tejfölt és tejet is adunk el. 4-5 kiló túróval, 1 liter tejföllel, 20 liter tejjel megyünk a piacra – tette hozzá Tamás felesége, a 39 éves Terézia, aki házassága révén csöppent a gazdálkodásba. – Én egy pohár tejfölt 200 forintért adok, ugyanaz a méret egy nagyáruházban 350 forint. Előfordult, hogy az egyik nagy tejtermékgyártó cég vezetőjének rokona vásárolt nálam, és megjegyezte: majd rákérdeznek, hogy a gyárból kikerülő tejföl miért nem ilyen finom. Nem tanultam a tejföl- és túrókészítést, kitapasztaltam. Utóbbi akkor jó, ha nem morzsás, inkább krémes – árulta el Teri, aki túros lepényt sütött, kóstolót is kaptunk belőle.
A házaspárnak három gyermeke van. Tamás 21, Péter 11, Terézia 9 éves. Ők is kiveszik a részüket a munkából. A két fiú azt tervezi, a tanyán maradnak gazdálkodni.
– Mindkettő nagyon jó tanuló. Különórákra járnak, versenytáncolnak, Péter dobol, Terike gitározik – büszkélkedett az édesanyjuk. – Nemcsak követelőzni kell, hogy ezt vegyünk, meg azt, munkával is hozzá kell járulni, a gyerekeknek is. Nagyon szeretnek a piacon árulni – tette hozzá az anyuka. A 21 éves Tamás leérettségizett, mezőgazdasági iskolát végzett, ő az egész gazdaságban hadra fogható már. Élvezi a gazdálkodást, nem hiányzik neki semmi.
– A kicsik szoktak zúgolódni, hogy miért nem megyünk több napra nyaralni, úgy, mint az osztálytársaik. A jószágokat nem lehet magukra hagyni, inkább kirándulunk, búcsúba, fürdőbe megyünk. A gyerekek meg táborba – mesélte Terézia. Férje azt mondta: ha nem dolgoznak, nem élnek meg. Meggazdagodni nem fognak őstermelőként, de annyi összejön, hogy boldoguljanak. Édesapja – bár egész életében gazdálkodott, és még most is segíti a családot – egy fillér nyugdíjat sem kap. Maszek volt, nem jár neki – jegyezte meg a fia.
(delmagyar.hu)