Országh József tudományos munkái alapján.
A teljes esővízfelhasználási rendszert TELESŐ néven emlegetik Magyarországon, bár még tudtommal nagyon kevesen használják. Belgiumban és Franciaországban 40.000-re tehető azoknak a családoknak a száma, akik az esővizet már évek óta nemcsak a háztartásban, hanem ivásra is használják. A TELESŐ rendszer működési vázlata a csatolt képen látható.
Az alábbi leírás csak a folyamatban lévő francia nyelvű szövegek magyar nyelvű kivonata azok számára, akik az esővizet minél hamarabb szeretnék hasznosítani. A rendszer jobb megértéséhez tanácsos a következő fejezeteket is elolvasni. Az „EAUTARCIE”, magyarul „Vizönellató” rendszer, nyugat-európai szakemberek véleménye szerint a legmesszebb megy a fenntartható háztartási vízgazdálkodás terén.
Ebben a fejezetben csak kifejezetten a műszaki megoldásokkal foglalkozunk. A tudományos háttéret az előző fejezetekeben ismertettem. Bár az alanti leírás alapján bárki megvalósíthatja a rendszert minden különösebb szakértelem nélkül, a renszer működésének a megértéséhez a következő fejezeteket tanácsos elolvasni.
Sajnos az esővízhasznosítás terén Magyarországon is igen sok, tudományosan helytelen információ forog közkézen. A legtöbb, fő leg német nyelvből fordított, erre vonatkozó szakkönyvet jobb, ha az olvasó félreteszi.
Bár számos értékes gyakorlati tanácsot tartalmaz, Hans-Werner Bastian Esővíz-felhasználás a ház körül c. (Cser Kiadó) könyve például egyáltalán nem a fenntartható vízgazdálkodás elvei szerint készûlt. Címe jól tükrözi a tárgyat, ugyanis itt a "ház körüli" felhasználásról van szó, amig a TELESŐ rendszeraz esővizet a házon belül, a háztartásban értékesíti. Bastian legalapvetőbb tévedése a műanyagtárolók használatából ered. A nem semlegesített esőviz viszonylag gyorsan megposhad és csak arra lehet használni, amire a német szakemberek javasolják: vécéöblítésre és legjobb esetben mosásra.
Egy másik jellegzetes német tanulmány, hasonló alapvető tévedésekkel: Alois Wilhelm, Klaus Schweitzer, Thomas Helbig, Rolf Rheinschmidt und Thomas Rotarius, Regenwasser nutzen, Ed. Wagner & Co. (1993)
A következő fejezetek elolvasása és megértése után ezekben a könyvekben lévő tudományos tévedéseket és az azokból eredő helytelen műszaki megoldásokat az olvaso bíráló szemmel elemezheti.
A következőkben csak néhány gyakorlati tanácsot adok.
1. Ereszeket helyezni minden olyan tetőre, tehát garázs, félszer, fáskamra, szerszámos bódé, stb. tetejére is, amelyekről a csapadékot be lehet gyűjteni. A tető minden négyzetmétere évente 500 – 700 liter, igen jó minőségű vizet fog szolgáltatni.
2. Tanácsos hajlékony drót rácsokkal védeni az ereszeket, hogy a falevelek ne kerüljenek a víztárolóba. Az eresz lemenő csövének a bejáratára feltétlenül rácsot kell tenni, az esetleges madártetemek, ill. patkányok megállítására. Minden esetben lombhullás után az ereszeket ki kell tisztítani. Ereszeket több anyagból lehet készíteni. Legjobbak a műanyag, cink, valamint a kerámiából készült ereszek. Elfogadható még az aluminium, bár ekkor ellenőrizni kell a vízben lévő aluminium mennyiségét. Ha a koncentráció meghaladja az ivóvóz minőségi szabványait, a vizet ivásra csak fordított ozmózis rendszerrel használjuk. Kerüljük a vörösréz ereszeket. A cinkkel ellentétben, a réz a gyengén savas esővízben oldódik. Az oldott rézionok a vizben lévő baktériumokat megölik. A begyűjtött vizet tehát, iváson és főzésen kívül mindenre lehet használni. Ivóvíz előállítására itt is fordított ozmózis rendszert kell használni. Kerüljük a fából készült ereszeket, amelyek a baktériumok számát nagyban növelik a tárolóban.
3. Az ereszek által begyűjtött vizet először egy kb. 100 literes beton, vagy más vízhatlan anyagból készült ülepítő medencébe kell vezetni. Az ülepítő medencét úgy kell kialakítani, hogy annak viszonylag könnyű fedelét felemelve, azt könnyen ki lehessen néha takarítani, a keletkező iszapot eltávolítani. A fedél jól zárjon. Az algásodás elkerülésére az ülepítőben lévő vizet fény nem érheti. Ügyelni kell arra is, hogy az ülepítőbe egerek, patkányok, békák ne hatolhassanak be. Az ülepítő túlfolyója egy kb. 100 mm-es átlmérőj ű műanyag cső, ami az ülepítőn belül egy lefelé fordított könyökcsővel kezdődik. Ez akadályozza meg az úszó szennyezés víztárolóba folyását.
4. Az ülepítő medence túlfolyója a derítő tartályba folyik. A derítő tartály vizét viszont a tárolóba önti. A derítő és a tároló összes térfogatát a gyűjtő tető vízszintes vetületéből kell kiszámítani. Minden négyzetméter tetővetületre legalább 150 liter, tároló térfogat szükséges. Tehát pl. egy 10x10 méteres ház tetejéről lefolyó víznek 15 köbméteres tároló (derítő + tároló) térfogat szükséges. Ha ennél kisebbet teszünk, esős időszakban vizet veszítünk, ami szárazság idején hiányozni fog. Jobb tehát inkább túl nagyra tervezni a víztárolót, mint túl kicsire. A derítő a tároló térfogatának kb. az egy ötöde.
5. Ha nyaralónkat akarjuk esővízzel ellátni, figyelembe kell venni a ház időszakos használatát. Ott akkor a legnagyobb a vízfogyasztás, amikor nem esik az eső: nyáron. Dél-Franciaországban, ahol a csapadékviszonyok a magyarországiakhoz hasonlóak, a nyaralókhoz épített víztárolók térfogata 100 négyzetméteres tetőhöz meghaladja a 20, néha 30 köbmétert is. Így lehet csak a nyári vízellátást maradéktalanul biztosítani.
6. A derítő és a tároló föld alatt van (nagyon fontos!) és betonból (tehát nem műanyagból vagy fémből) készül. A vizet benne fény nem érheti. A bejárati akna fedele könnyű alumínium- ill. acéllemez. A túl súlyos betonfedelet mellőzzük. A nyílás legyen elég nagy ahhoz, hogy karbantartásra létrával le lehessen menni és onnan esetleg egy testes személy is ki tudjon jönni egy telt vödörrel a kezében. Nagyobb víztárolók mennyezetére célszerű egy vízhatlan világítást elhelyezni. Ez megkönnyíti a karbantartást. A víztároló, az ereszek lemenő csövén keresztül szellőzik. Külön szell őztetése nem feltétlenül szükséges.
7. Mind a derítő, mind a tároló padlózata egy-egy zsomp felé lejt. Ebbe a zsompba kerül majd egy búvárszivattyú, a tisztítás- ill. karbantartásból eredő szennyes víz könnyű eltávolítására.
8. A derítő és a tároló belső falait nagyon sima, cementben gazdag vakolattal kell ellátni. A padlózatra, de csak a padlózatra, a karbantartás megkönnyítésére olcsó csempét is tehetünk.
9. A tárolóból a vizet egy hidrofor szivattyú nyomja a házi vezetékrendszerbe. A hidrofor fagymentes helységben van. A költséget a hidrofor megválasztásánál nem kell kímélni: a zavartalan üzemeltetésre, jó minőség szükséges. Részesítsük előnyben azokat a szivattyúkat, amelyeknek a nyomás és a vízhozam kiegyenlítésére, nyomótartályuk is van. Ha lehet, a hidrofor szívócsövének a végére egy úszóval ellátott szívószelepet teszünk. így mindig kb. 20 cm-re víz felszíne alatt vesszük vizet ott legtisztább a tárolóban lévő vízmennyiséget egy légszintmérő sítségével lehet pontosan meghatározni. Pl. a konyhában, vagy egy m ű szaki helységben elhelyezett müszert egy vékony cső köti össze a tároló aljával. Az ilyen légszintmérő kkel mérik a folyadékszintet afűtőolaj tartályokban.
10. A hidrofor nyomócsövére két lezáró csap közé egy nagy hozamú (kb. 50 cm-es) 10 mikronos likacsú szűrőt helyezünk. Szennyezett levegőjű vidékeken tanácsos még egy 25 mikronos előszűrőt a 10 mikronos elé helyezni. Az innen kijövő szűrt víz minden használatra jó, csak közvetlen ivásra nem, bár figyelmetlenségből elfogyasztott kis mennyiség semmi betegséget nem okozhat, még gyermekeknél sem. Csupán nem tanácsos ezt a vizet rendszeresen ivásra használni; fogmosásra igen.
11. A hidroforral ellátott belső házi csőrendszert a városi vízhez képest túl kell méretezni. A fél colos csövek helyet egy colos csöveket kell beszerelni. Ezzel a több csap nyitásakor keletkező nyomáscsökkenést megelőzhetjük. A kereskedelemben található csövek (horganyzott vas, vörösréz, m űanyaggal bélelt aluminium, PVC, stb.) az esővíz felhasználására megfelnek.
12. TELESÖ renszerrel ellátott házakban csak akkor van két, egymástól elválasztott cs őrendszer, amikor atető nem eléggé nagy ahhoz, hogy a család vízellátását biztosítsa és a vécét, valamint a kerti csapokat városi vízzel üzemeltetjük. Ha az esővíztároló kiürül, egy tömlő segítségével egy-két köbméter városi vizet öntünk a tárolóba, ami a család vízellátázát a következő záporig biztosítja.
13. Ha a tető vízszintes vetülete nem haladja meg személyenként a 30- vagy 40 négyzetmétert, a begyűjtött esővíz nem fedezi mindig a szükségleteket. Jobb tehát nem felmondani a városi vízellátóval kötött szerződést és megőrizni a vízórát. Ebben az esetben legjobb megoldás a vécét, a kerti öntözőcsapokat és a garázs csapját állandó jelleggel a városi vízhálózatra bekötni. A lágy és jó minőségű esővizet elsősorban ivásra, főzésre, tisztálkodásra, mosogatásra és mosásra használjuk. A nagyobb értékű esővízzel takarékoskodni kell. Nem szabad elfelejteni, hogy az alomszék elhelyezésével, a vécéöblít és elt űnik és a család vízszükséglete 25 - 30 %-al csökken.
14. A konyhában lesz az egyetlen csap, amelyik szigorúan véve ivóvizet szolgáltat. Viszont ebből a csapból kifolyó vizet csak közvetlen ivásra, italok, kávé, tea stb., esetleg levesek készítésére használjuk. Egy külön, rendszerint egy konyhai szekrényben elhelyezett szűrőrendszer szolgáltatja az ivóvizet az erre kijelölt konyhai csapon keresztül.
15. Az ivóvizet szolgáltató szűrőrendszer három elemet tartalmaz. Egy 5 mikronos előszűrőt, majd egy mikronos (legjobb a kerámia ) szűrőt és egy aktívszén szűrőt. Az első elem a baktérium miscéliumokat, a második a maradék baktériumokat szűri ki. Az aktív szén szerves szennyezést köti le, valamint a szagokat és a kellemetlen ízt. A kereskedelemben az aktívszén sokszor a kerámia szűrőbe van beépítve. Egy ilyen kerámia szűrőelem 20 - 25 köbméter esővizet sz űrésére alkalmas. Ezért az ivóvíz szűrőrendszer elé tanácsos egy vízórát elhelyezni.
16. A TELESŐ rendszerrel e lő állított víz minősége a legszigorúbb követelményeknek is megfelel.
17. A TELESŐ rendszer általános vázlata a következő ábrán látható.
Az esővíztároló üzembe helyezése
Új betontárolóba begy űjtött víz mindig er ősen bázikus (lúgos) kémhatású. A pH értéke a 10-et is elérheti. Ezt a vizet sok család az újonan épített ház tisztítására és kitakarítására, valamint a kert locsolására használja fel. Van aki, az eső vízrendszert a ház tető alá tételekor már üzembe helyezi. A tárolóban lévő lúgos viz, a belső építési munkálatokra nagyon megfelel. Ezután a tárolóban lévő víz pH értéke fokosatosan csökken. 3 - 6 havi rendszeres használat után a pH érték 9 alá csökken. Ekkor, és nem előbb, az ivóvízsz űrő berendezést, legyen az kerámia mikro sz űrő vagy fordított ozmózis, üzembe lehet helyezni.
Kellemetlen szagok a begyűjtött esővízben
A környezet levegőszennyezésének a függvényében, a tárolót néha ki kell tisztítani. Tapasztalat szerint erre pl. az Alföldön, ipari létesítményektöl távol, minden 5 és 10 évben kerül sor. Szennyezett levegőj ű városokban, valamint olyan házaknál, ahol a tetőn sok moha van, vagy rá sok falevél hullik, a karbantartás gyakoribb. Ilyen környezetben, egy idő után a víz enyhén sárgás színt és kellemetlen szagot vesz fel. Szerencsére ez a jelenség viszonylag ritka.
Ezt a jelenséget a tároló alján lévő iszapban kialakuló nemlégző erjedési folyamat okozza. A jelenlévő baktériumok az egészségre nem veszélyesek. Az álló vízben, oxigén hiányában jelennek meg ezek a szagok. Az erjedésért felelős baktériumokat a vízben buborékoltatott levegő elpusztítja és ezzel a víz sárga színe és a szaga is el tűnik. Buborékoltatásra rendszerint akvárium buborékolatót használnak. A levegőt a tároló aljára helyezett szórótányér juttatja.
A szag forrása néha a vízmelegítőben (bojler) van. Ezt elkerülendő, jobb a melegvíz hőmérsékletét minden héten egyszer 12 - 24 órán keresztül a melegí tő ben 70°C fölött tartani. Ha ennek ellenére a szag megmaradna, az akvárium buborékoltatót egy kis kompresszorra kell kicserélni. Egy jó barkácsoló erre, egy kidobott h űtőszekrény még használható kompresszorát szereli be. A kompresszort csak addig kell üzemeltetni, amíg a szag el nem tűnik. A kompresszort , egy szabályzó kapcsolódugasszal pl. négy óránként egy fél órára lehet üzemeltetni.