Tisztelt Szerkesztőség!
"Beszéljünk magyarul" cikkükre kívánok reagálni levelemmel. Követendő, jó példának tartom az önök hozzáállását a nem kívánatos jövevény szavakhoz, azonban úgy gondolom, a baj ennél is nagyobb. Egy vidéki gyógyszertárban dolgozok. A napokban kíváncsiságtól vezérelve a következőt találtam ki, mintegy a magam szórakoztatására:
számolom a vásárlókat, hogy egy nap hány olyan emberrel találkozok, aki képes a napszaknak és a szituációnak megfelelően köszönni, kerek egész magyar mondatokban kifejezni igényét, szükségét nyelvtanilag is helyesen használva a magyar nyelvet, és értékelem a metakommunikációt.
A napszaknak megfelelő köszönés ez esetben a Jó reggelt kívánok/ Jó napot kívánok/ Jó estét kívánok megszokott köszönési formát jelenti, ahogyan mi fogadjuk a betérőket, ismerősök, barátok esetén a Szia/ Szervusz és semmiképp sem Hello. A kerek egész mondat létét példával tudom legjobban érzékeltetni pl.: Kérek szépen egy doboz aszpirint! Sokaknak ez sem jön össze: kedvenceink az" egy aszpirin" tárgyrag és varázsszavak nélkül, a jövőmondó: lesz egy aszpirin, ill. a feltétetelesek, mint: Kérnék egy aszpirint és az ábrándozók : Szeretnék kérni egy aszpirint. A mai magyar ember valami miatt előszeretettel beszél jövő időben, ill feltételes módban. Sokan nem is tudják összefoglalni igényeiket, kérdésekre sem képesek adekvát választ adni.
Ami a metakommunikációt illeti a legtöbb ember kínosan kerüli a szemkontaktust, ehelyett felkönyököl, felfekszik az általunk táraasztalnak hívott pultra, ill. gátlástalanul táplálkozik vagy rágózik közben.
A tapasztalat azt mutatja, hogy az emberek kb. 5 %-a képes édes anyanyelvét, udvariasan, értelmileg és nyelvtanilag helyesen használni.
(Olvasonktól)