Bajtársak, tisztelt megemlékezők!
Történelmet írunk a mai nap! E nap kiemelkedik a korábbi rendezvények sorából. Az egység, az összetartozás jegyében vagyunk most itt. Pont abban a szellemben, ahogyan őseink is összefogtak a közös ellenség ellen. Ez a nap messze több, egy dicső történelmi eseményre való emlékezésnél. Ez a nap szimbólummá nemesedett. A hűség és a becsület szimbólumává, mely példát mutat mindnyájunknak. A Becsület Napja a végsőkig való kitartás fénylő fáklyája, amely a sötét éjszakában is megmutatja az utat számunkra.
Mert miről is szól valójában a mai nap?
Hunyjuk csak be a szemünket és képzeljük el magunkat a kitörésre készülő katonák és önkéntesek helyébe. Mindannyian tudták, hogy az életben maradásra nagyon kevés esély maradt. Sokan sebesülten, fázva, éhezve, az ellátmányt felélve, az utolsó lőszert a csőbe töltve, a halálra felkészülve indultak február 11-én, este 8 órakor megcselekedni azt, amit megkövetelt tőlük hazájuk, népük és fajuk.
Ezek a katonák hónapok, sőt, évek óta lövészárkokból lövészárkokba, harcokból harcokba vándoroltak. Azok a kényelmi tényezők és a békeidő jellemzői, melyben mi felnőttünk és élünk, számukra ismeretlenek voltak. Akik ezt nem élték át, így mi is, talán sohasem tudják teljesen átérezni, csak belegondolni, milyen borzasztó érzés lehetett szeretteiktől távol, sokszor a fagyhalál szélén küzdeni, de mégis harcolni a bolsevizmus ellen!
Ilyen körülmények között, aki csak egy kicsit is ismeri az emberi természetet, arra a következtetésre juthat, hogy minden létező körülmény arra kellett volna, késztesse ezeket a katonákat, hogy megadják magukat, reménykedvén benne, talán mégis életben hagyják őket. Ez egy alapvető emberi ösztön, az élni akarás ösztöne. Nagyon kevesek tudják ezt legyőzni. Ezek a katonák azonban mégis megtették, a katonai eskü, a hűség, a becsület, és az eszmeiség ereje, mely Európát igyekezett megtartani annak, aminek lennie kell, a történelem aranylapjai közé írta be a magyar és német hősöket! Hiszen aki a hazáért hal, halhatatlan, és ők azok is lesznek mindörökké! Nem tudjuk eléggé kifejezni hálánkat, örök tisztelet és dicsőség Nekik!
A modernista korszellem kábító hatása alatt tartott Európa és társadalmunk többsége ma ezzel a szellemiséggel nem tud mit kezdeni, nem tudja értelmezni, nem akar róla tudomást venni. A materializmus talaján kinőtt világnézetek, melyek emberek millióinak minden egyes gondolatát átszövik ma, a hősi halál fogalmát nem ismeri. A nemzetközi bűnözők, népeink ellenségei gyűlölettel torzult arccal fordulnak minden magasrendű és hősies szimbólum felé, ők ezt egészet egyszerűen nem értik.
Nem értik, hogy a második világszabadságharc leverése után, az Európa szívébe szúrt tőrdöfés után sem tudták teljesen kiirtani Európa élni akarását. Hiába a sátáni mesterkedés, hiába minden beteg és sötét dolog támogatása, ameddig szíveinkben él a hit, ameddig lelkünkben izzik a láng, addig az európai kultúra mécsesei világítani fognak! S ahogyan a parázs képes lángra lobbantani az avart, harcos lelkünk lángja tisztítótűzként fog végigsöpörni az öreg kontinensen.
E nap szellemiségét hűen tükrözik olyan hősök, akikre én személy szerint mindig nagy tisztelettel gondolok, Dr. Pilisi Ney Károly és sok más hős, vagy Prónay Pál, aki egykor a végigküzdött első világháború után részt vett a rongyos gárda szervezésében és a nyugat-magyarországi harcokban, majd több mint 70 évesen ott volt a budavári kitörésben is!
Csak a legmagasabb tisztelet hangján szólhatunk róluk! Ez az életút és kiállás az, amely minket megihlet a harcban, mert szellemük köztünk élnek. És ez a szellem késztetett minket arra, hogy megvalósuljon az összefogás a hazafiak között, mely reménye lehet a magyarságnak!
Bajtársaim!
Tudjátok mi a mai nap legfontosabb üzenete? Az, hogy tényleg elég közel tudjuk hozni magunkhoz az ünnep, a Becsület Napja szellemiségét!
Hogy Ti képesek vagytok-e erre, azt csak a mindennapjaitok során tudjátok bizonyítani. Képesek vagytok-e azok az erkölcsi értékeket mentén élni az életeteket, melyek mentén a hősök a legvégsőkig kitartottak.
Ezek azok az értékek, melyek hozzásegítenek, hogy a szellem, a vér és a föld elválaszthatatlan kapcsolatának megéléséből megszülessen az az embertípus, mely kész földi létének minden óráját egy magasabb erkölcsiségű élet szolgálatába állítani! Ahogyan a Bánk bán örök érvényű gondolatai hangzanak; Hazám, hazám, te mindenem, tudom, hogy mindenem neked köszönhetem!
Ez a mi küldetésünk is bajtársak!
Hazánk és az igazság védelme a mi Istentől rendelt hivatásunk! Istenünk, hazánk, fajunk hívó szavára, nekünk is fegyvert kell fognunk és harcolnunk kell a jövendőért! Hiszek benne bajtársak, hogy mi is képesek leszünk rá! Ha a teremtő istenünk úgy rendeli, mi is fel fogjuk áldozni legdrágább földi kincsünket, az életünket az igazságért és a hazáért!
Ha képesek vagyunk együtt egy célért küzdeni, akkor a hősök odafentről büszkén nézhetnek le ránk, és mondhatják, haláluk nem volt hiábavaló! A kitörő hősök példája arra tanít minket, hogy ne az esélyeket latolgassuk, hiszen az igazi harcos akkor is küzd, ha szemernyi esélye sincs a győzelemre, egész egyszerűen nem tehet mást. Mi sem tehetünk mást! Őseink hite adjon nekünk erőt és mutassa az egyetlen igaz utat!
Elmondta Lantos János 14 hazafias szervezet nevében