Kévék, kaszáskeresztek, új kenyér
(Az Új Politikai Képlet üdvözlete)
„Rójuk meg magunkat s ki-ki, mind szegény,
gazdag, hadi és nem hadi ember
adja ki hite szerint pénzének tizedét”
(Vak) Bottyán János
A lelkünk vad, vasakarat!
Ó, te, nagy éji őr, Bottyán,
Fényesség a te tekinteted.
Vér, vezérlő csillagunk
S kasza most a tőr, botján,
A buzgó, vak magyarnak.
Megint a koszos munkásnak,
A büdös parasztnak kell
A Hazát tisztába tennie.
Mert a haza becsülete, újfent,
Csak mi, magunk
Vagyunk.
Mi a haza, mi a nemzet,
Mi a fegyver, mi a kezdet.
Az erő, ifjakban kitartás.
Meglett férfiakban lendület.
Lélektartó a szép korúban.
Asszonyainké a gyermek,
Így a jövő. S megtörtben,
Megtértben minden reményük.
A néma, az ágy lábánál
Jajveszékelő s megváltás
A néha ebül vett
Feszület.
Fazekas Tamás