Hosszas tervezés és készülődés után, végül augusztus első felében, bajtársaimmal az MNA szombathelyi csoportjából, háromnapos hegyi túrára indultunk az Alpokba, annak Gleinalpen nevű részére. A túra teljesítéséhez szükséges edzések, a megfelelő felszerelések beszerzése és a túra útvonalának tervezgetése által felcsigázottan, végül a meglehetősen korai indulás ellenére is vidáman és lelkesen indultunk el a stübingi vasútállomástól. Az időjósok nem sok jóval kecsegtettek, de természetesen ez nem riasztott vissza senkit az úttól.
A túra első napján szikrázó napsütésben indult meg a maroknyi csapatunk, hogy leküzdje az aznapra kitűzött nem kevés távot. Meredek kaptatók, sziklás szerpentinek és az akár 20 kg-ot is elérő felszerelés, valamint a gyakorlott túrázók izmai feszültek egymásnak, ahogy a hirtelen szintkülönbségek legyőzettek. Nem ment könnyen, volt aki le-le maradt a többiektől, de összetartva, együtt küzdöttük le a hegyeket. Közben az eső is eleredt, ami szintén nehezítette a haladást, azonban néhány záportól eltekintve alapvetően jó időnk volt. Csodálatos tájakon át haladtunk, ahol vidáman csobogó hegyi patakok, dús fenyvesek és kopár ormok váltogatták egymást, valamint megcsodálhattuk „sógoraink” hegyvidéki legelőit is. Ridegen tartott szarvasmarhák legelésző gulyáival találkoztunk szinte minden hegyen, vagy, ha nem is láttuk az állatokat, a kolompok hangja messzire jelezte a tarka tehenek közelségét. Elismerő pillantásokkal méltattuk a gondozott alpesi házakat, amelyek, ha épp lakatlanok is voltak, akkor is a gondos munka nyomait őrizték.
Aznap, a legnagyobb kihívás a Speikkogelre való feljutás volt. Az 1988 m magas csúcs elérése a túra kiindulópontjától körülbelül 1500 m, közvetlenül a csúcs előtt, pedig 400 m szintkülönbség leküzdését jelentette. Az addig feszített tempó meglehetősen lelassult a hegyoldalban, de két bajtársunk így is a helyi táblán megjelölt egy órányi mászás helyett, fél óra alatt mászott fel. A csapat végét bevárva a csúcson, rövid idő után igen komoly felhők gyülekeztek, majd az erős szélben megjelentek az első hideg vízcseppek is. Ideje volt tovább indulni. A hegygerincen való továbbhaladás sem volt egyszerűbb mint a feljutás, hiszen a túraútvonal a hegycsúcsokat érintve haladt a kiválasztott szálláshely irányába, valamint komoly esőzések vártak minket a magasban. Mindenért kárpótolt azonban hegycsúcson fogadó látvány. A mesés panoráma mellett, az esőnek köszönhetően egy varázslatos dupla szivárványban is gyönyörködhettünk. Gazdagodtunk azonban, még egy, a hazai túrázók számára szokatlan élménnyel: Az egyik fennsíkon tucatnyi zergét pillantottunk meg! Azok először megdermedtek, majd menekülőre fogták. Ki az egyik, ki a másik irányba. Amikor észrevették, hogy különszakadtak néhányan, akkor, pedig a többiekhez gyorsan felzárkóztak a rossz irányba vágtatók és együtt elszaladtak a sziklás meredélyen. Többször is találkoztunk ezekkel a pompás jószágokkal, melyek nagyon belopták magukat a szívünkbe, ahogy a bokaficamító és nyaktörő sziklákon könnyed mozdulatokkal szökkentek a távolba.
1583 m magasságban töltöttük az éjszakát Kreuzsattelnél. A magunkkal vitt sátor, súlya ellenére hasznosnak bizonyult, hiszen az előrejelzésnek megfelelően éjszaka is záporok tették zorddá az amúgy is hideg hegyvidéki időjárást.
Másnap reggel 6 órakor keltünk és rögtön egy komoly mászással indítottunk (Eibkogel 1831 m). Szombati nap lévén gyakrabban találkoztunk túrázókkal, akik mind barátságosan elegyedtek szóba velünk és testvéri hangon érdeklődtek úti célunkról, vagy éppen arról, hogy Magyarország mely részéről érkeztünk. Egyik helybéli túrázó elmesélte, hogy osztrák határőrként a magyarokkal és a csehekkel szemben kellett volna védenie hazáját, aztán a történelem kerekének fordulását követően, ma épp egy cseh lány szorgoskodik otthon a konyhában, velünk pedig barátként beszélget… Mind a túrázók, mind a helyi gazdák szívélyesen köszöntöttek minket és buzgón segítettek, minél könnyebb utat találni. Néha megálltunk élvezni a természet adományait is. Áfonya, málna és szeder csillapította szomjunkat az úton, ha már fogytán volt a víz. A finom gyümölcsök mellett lábaink előtt mint megannyi színes gyöngy: lila, sárga, kék és még ki tudja hányféle színű vadvirág nyílott, amelyek a hazai tájakon vagy nagyon ritka vagy egyáltalán nem él meg. A tárnicsok, harangvirágok, látványa megörvendeztetett mindannyiunkat. Meggyötörten és kisség elcsigázva, sötétedéskor értünk le a hegyekről a Mura folyó partjára. Zlattent elhagyva, Kirchdorfba érve - mivel nem találtunk más megfelelő helyet szállásnak - a temető mellett álló ravatalozó eresze alá húzódtunk be éjszakára. A főút zavaró közelsége és a kissé szokatlan hely ellenére nyugodt éjszakánk volt.
6:30-as ébresztő után továbbindultunk Pernegg településre. Ott a megmaradt élelmünkből egy kiadósat reggeliztünk, majd a túra legszebb szakaszához a Medve-szurdokhoz (Bärenschützklamm) indultunk, melynek bejárata Mixnitz határában 752 m magasan található. Népszerű úti cél, így a korábbi napoktól eltérően zsúfolt túraösvényeken vándoroltunk. A szurdok lélegzetelállító szépségű. 350 m szintkülönbséget tesz meg lefelé, kéttucatnyi, kisebb-nagyobb vízesésen keresztül a szurdokot vájó patak, amelynek sebes folyását csak néha lassítja néhány terebélyesebb medence, vagy kiszélesedés. A szurdokban fa lépcsőkön és hidakon lehet feljutni, közben pedig, megcsodálni a természet e csodáját. A túrázók többsége a szurdokban való feljutás fáradalmait a több mint 1200 méterrel a tengerszint felett álló hangulatos, alpesi vendéglőben pihente ki, azonban nekünk már sietnünk kellett, így otthagytuk a zsibongó gyülekezetet és lefelé vettük az irányt. Útközben magyar turistáktól érdeklődtünk olimpiai eredményeinkről, majd a hallottakon még jobb kedvre derültünk és gyors léptekkel értük el Mixnitz települést, amellyel háromnapos túránk véget is ért.
Felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk e három nap alatt. Bepillantást nyertünk Stájerország meseszép tájaiba, flórájába és faunájába, amellett, hogy igen komoly menetgyakorlattal teszteltük fizikai korlátainkat. Köszönjük túravezetőnk munkáját és reméljük, hogy e túra tapasztalatait további nomád túrákon kamatoztathatjuk! Az Égieknek, pedig köszönjük a biztonságos, sérülésmentes kalandokat!
MNA Szombathely