Elérkezett Erzsébet szülésének ideje. Fiúgyermeket szült. Amikor szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: "Nem, János legyen a neve." Azok megjegyezték: "Hiszen senki sincs rokonságodban, akit így hívnának."Érdeklődkek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Az egy kis táblát kért és ezeket a szavakat írta rá: "János a neve." Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megoldódott a nyelve: szólni kezdett és magasztalta Istent.
Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat és Júdeában, az egész hegyvidéken, erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: "Vajon mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr volt vele," Atyja, Zakariás pedig eltelt Szentlélekkel és ezekre a prófétai szavakra nyílt az ajka: "Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta és megváltotta népét. Erős szabadítót támasztott nekünk szolgájának Dávidnak házában.
Amint meghirdette szentjei által, prófétái ajkával ősidőktől fogva: megszabadított ellenségeinktől s mindazoktól, akik gyűlölnek minket, irgalmas volt atyáinkhoz és megemlékezett szent szövetségéről, s az esküről, ami Ábrahám atyánknak esküdött: megadja azt nekünk, hogy ellenségeinktől megszabadulva félelem nélkül szolgáljuk őt, szentségben és igazságban színe előtt életünk minden napján. Te pedig, gyermek, a Magasságbeli prófétája eszel: az Úr előtt haladsz, hogy előkészítsd útját, s az üdvösség ismeretére tanítsad népét, mely a bűnösök bocsánatában van, Istenünk mélységes irgalmából, mellyel meglátogatott minket a magasságból Fölkelő, hogy világítson a sötétségben és a halál árnyékában sínylődőknek, és lépteinket a békesség útjára vezesse." A gyermek pedig növekedett és lélekben erősödött. A pusztában élt addig a napig, amíg nyilvánosan fel nem lépett Izraelben.
(Szent Lukács evangéliuma)