Múlt héten Pesten jártam. Mivel nem ismerem a várost, így a navigációs eszközre bíztam magam. Sajnos az útvonal-tervező masina egy olyan helyre vezetett, ahol valami miatt le volt zárva az út, pontosabban csak a buszok mehettek arrafelé, amit egy tábla jelzett. A táblát meglátva kissé kétségbe estem, mert előttem és utánam is autók voltak és nem volt hely megfordulni, vagy félreállni. Minden mindegy alapon sodródtam az árral. Pechemre az út szélén, melyre a kihajtó vezetett rendőrök álltak. Persze megint nekem nem lett szerencsém. Az előttem lévő autókat elengedték, engem pedig félreállítottak. Nem a rosszindulat, de a mögöttem jövő autókból is csak egyet szedtek ki.
Amikor odajött a rendőr, én mindjárt mondani kezdtem neki, hogy "ne haragudjon, láttam, hogy nem lehet erre bejönni, de előttem, mögöttem autó volt, nem tudtam mit csinálni, tessék elhinni nekem." Kedvesen köszönt, mosolygott, majd az irataimat kérte. Elkezdte nézni, majd mindig mosolyogva megjegyezte, hogy mi mindent az égvilágon elhiszünk... Na, akkor úgy gondoltam, hogy a nyájas mosoly mögött egy igazi bunkó lakozik, aki még gúnyt is űz belőlem, de nagyot csalódtam!
Nézte az iratokat, majd megszólalt. "Ön vidékről jött, igaz? A GPS-hozta erre magát?"
Mondtam neki, hogy "igen, Szombathelyen lakom, és csak ritkán jövök Pestre. Nem ismerem ki magam, és GPS irányított erre."
Átnézte az irataimat, majd mosolyogva visszaadta s azt mondta. "Ha többet járna erre, akkor tudná, hogy már régóta le van zárva az út, és kerülni kell. Én hiszek magának és nem büntetem meg. Legközelebb a kerülőutat válassza. Legyen szép napja, ez az én Karácsonyi ajándékom Önnek."
A szám is nyitva maradt a döbbenettől. Meg sem tudtam szólalni azonnal, csak azt hajtogattam, hogy köszönöm. Továbbhajtottam és csak percek múlva tértem magamhoz. Itt az év vége és biztosan megbüntethetett volna vagy húszezer forinttal, mert tényleg hibáztam, de nem tette! Tudom, hogy attól, mert megbüntet egy rendőr, az még lehet normális ember, de számomra ez egy hatalmas pozitív csalódás volt. Nem tudom a nevét, lehet nem is olvassa a levelemet és talán meg is büntetnék ezért, de ezúton is köszönöm neki!
Tamás a szürke Swifttel
Felhívás!
Amennyiben Ön is tapasztal hasonló változást, csalódást a rohanó mindennapjaiban, kérjük írják meg címünkre! A válogatás jogát fenntartva meg fogjuk osztani olvasóinkkal a beérkező írásokat. Sajnálatos módon ez a jobb sorsra érdemes világ teljesen kifordul(t) Önmagából. Célunk, hogy egy sajátos kordokumentumot hozzunk létre - mintegy elrettentő példaként - a jövő nemzedék számára.
Szekeres Pál - Jövőnk.info
