Kedden meghalt Göncz Árpád, egykori SZDSZ-es politikus, köztársasági elnök. A Jobbik részvétet nyilvánított. Mi nem fogunk.
Nézzük Göncz Árpád azon „érdemeit”, melyekről a részvétet nyilvánító rendszerváltó társai elfelejtenek megemlékezni.
1945-ben egységét cserbenhagyva megszökik a frontról. Vagyis csak próbál, mert az oroszok elfogják. Hogy s hogy nem, de onnan is megszökik.
Szintén 1945-ben belép a nem túl dicsőséges emlékű, a kommunistákat kiszolgáló Kisgazdapártba.
1947-ben letartóztatják tiltott határátlépés és valutacsempészés vádjával. Akkoriban súlyos bűnök, ennek ellenére alig két hetet ül. 1956-os életfogytiglani ítélete után 1963-ban szabadul, és író-műfordítóként tevékenykedhet.
Bűnrészese a lepaktumozott rendszerváltásnak, az állami vagyon privatizációnak nevezett elorozásának, az előző rendszer bűnösei felelősségre vonásának elmaradásának, és politikai túlélésüknek. Valamint a politikai újbóli balra tolásának, a baloldali, liberális, kommunista pártok helyzetbe hozásának, kezdve rögtön az 1990-es, SZDSZ-es hátterű taxisblokáddal. A Bokros-csomagot aláírja, ellenben a Zétényi-Takács törvénytervezetet, a kommunista bűnök elévülhetetlenségéről nem.
1992. október 23-án, a Kossuth téren a tömeg kifütyüli a felszólalni készülő Göncz Árpádot. A híradások akkor úgy állították be, mintha egy kisebb skinhead csoport provokációja lett volna. (Itt jegyezzük meg egyébként, hogy a györkösi legendáriummal szemben, az itt árpádsávot lengető skinhead fiatal soha nem volt az Arcvonal tagja.)
1998-ban eljárási kegyelmet gyakorol a sikkasztásért perbe vont Farkas Flórián felett. Az ügyet 30 évre titkosítják.
Fenti, teljesség igénye nélkül készült vázlat után talán érthető, hogy ’56-os társai miért hívták őt Patkánynak…
Jövőnk.info