Vlagyimir Putyin budapesti látogatása kapcsán aktualitást kapott Oroszország és annak elnöke szerepének elemzése, vagy inkább véleményezése, különböző körök részéről, különböző megközelítésből és konklúzióval. De említhetjük a különböző célt is. Ugyanis a véleményezők és elemzők nem annyira elfogulatlan véleményt igyekeztek megfogalmazni, hanem sokkal inkább saját meglátásaikat igyekeztek igazolni. Tisztelet persze a kevés, tárgyilagosságra törekvő elemzőnek. (Megjegyezzük, hogy olykor egy-egy közösségen belül is találkoztunk tárgyilagosságra törekvéssel, és erőltetett szagú bizonyítani akarással.)
A nyugatról pénzelt baloldali, liberális körök (akik EU- és szivárványos zászlók alatt vonulásztak) véleménye nem mérvadó, figyelmet részünkről itt egyetlen szó erejéig nem érdemel.
A figyelmünkre méltó (úgymond jobboldali, nemzeti jellegű) vélemények egyik oldalról csak pozitívan igyekeznek látni és láttatni Putyint és országát, mások viszont (szinte csak azért is alapon) épp ezt igyekeznek cáfolni. Előbbiek szélsőségesebb megfogalmazása szerint Putyin az új Hitler (értve ezt pozitívan), mások szinte a jelen orosz hatalom nemzetietlenségét igyekeznek igazolni.
Számunkra az a rövidlátás, mely – ideológiai felkészületlenség, vagy éppen „csak azért is ellentmondás” okán is – képtelen felfogni a mai orosz valóságot, pont úgy elfogadhatatlan, mint a negatívumokat is pozitívnak magyarázó, utólag a történelmet is átíró megalkuvás.
Egyre inkább fel kell ismerni azt az – általunk évekkel korábban előrevetített – tényt, hogy tőlünk nem is olyan messze, egy új nagyhatalom nő fel, amelynek idővel nyilvánvalóan befolyása alá fog esni térségünk. Tetszik, vagy nem tetszik!
Azt felejtsük el, hogy hazánk ez alól ki tudja vonni magát! Aligha sok olyan időszakot tudnánk felsorolni ezer év történelméből, amikor Magyarország igazán önálló lett volna. Ne legyenek illúzióink! Egy megerősödött kárpáti államszövetség, még inkább egy szélesebb közép-kelet-európai tömb talán némiképp enyhítené a nagyhatalmi függést, azonban hamarabb lezajlik a nagyhatalmi váltás, semhogy ilyesminek akár a kapujába is kerülnénk!
A hazáért aggódó, felelősen gondolkodóknak erre számolni kell! Ez persze nem jelenti – és nem jelentheti – a szuverenitás feladás, önmagunk megtagadását, és nemzeti céljaink háttérbe szorítását. (Ahogy anno a hungaristák is következetesen ragaszkodtak önmagukhoz, a németekkel szemben is.)
(folytatjuk)
Bánfalvi Béla - Jövőnk.info - Jövőnk.info