A mozgalomig vezető út
Többször olvashattak már az oldalunkon csoportvezetőkkel készült interjúkat, ahol beszámoltak a csoportok felépítésének menetéről. Most, mint egy csoportba bekerült fiatal szeretném bemutatni a tevékenységünk.
Ahhoz, hogy leírhassam a mozgalomban betöltött szerepem, előbb le kell írnom, milyen út vezetett odáig, hogy a csoportba bekerüljek, valamint hogy tizenéves fiatalként a idősebb bajtársak is megbízhatónak találjanak.
Elsőként 15 évesen kerültem kapcsolatba a szélső jobboldal tagjaival. Ekkor még egy pár barátommal karöltve, csak az utunkat kerestük, hogy hol is tudnánk a tudásunkat és energiánkat leginkább a haza szolgálatában állítani.
Persze még ilyen idősen nekünk is voltak tévképzeteink, így egy baráti társaságot kezdtünk el szervezni, akik számíthatnak egymásra. Ez körülbelül egy éven belül egy 20-25 fős skinhead csapatra bővült. Később mint észrevettük, országszerte voltak ilyen szervezett csapatok, akik semmire sem mentek a kocsmai ivászatokon kívül! – Többszöri felesleges rendőrségi ügyeink legvégén, az épp 2008-ban még tartó tüntetéseken sikerült felvennünk a kapcsolatot egy mozgalomhoz közeli taggal.
„Ezerből” az egyetlen
A kapcsolatfelvételt követően két körben találkoztunk a helyi vezetőkkel, akik felmérték társaságunk komolyságát, és akiket kérdezhettünk a mozgalmat akkor még nagyon is borító homályos köd miatt felmerült kérdéseinkkel!
Megbeszéltünk egy találkozóhelyet, ahol minden péntek délután találkozhatunk a tagság egy részével, és közös edzések alkalmával bizonyíthatjuk rátermettségünk, valamint további kérdéseket vitathatunk meg velük.
Első körben a 25 fős társaságunknak el kellett látogatnia az első edzésre, – a kocsmai szórakozás helyett- ahová körülbelül már csak 12-en jutottunk el így. Majd majdnem ezzel a lemorzsolódással folytatva, a következő héten 8 fő, később 5 fő, és végül már csak 3-an maradtunk. Persze mi közben is tartottuk a kapcsolatot a többiekkel, akik magyarázatot sem tudtak adni – még önmaguknak sem-, hogy miért nem veszik a fáradtságot ilyesmire. Végül a megmaradt 2 barátom és én, egy fél évig együtt jártunk a mozgalom képzéseire, de később mindketten választották inkább a könnyebb életmódot jelentő nihilista szórakozási módokat, vagy annyira görcsösen ragaszkodtak a fegyveres szervek elképzeléseihez, hogy rendőrnek álltak. Így a 25 fős baráti társaság lemorzsolódásával 17 évesen egyedül maradtam a tapasztalt bajtársak közt…
Mindenből az első
A 2008-as év később meghozta a gyümölcsét, és a mozgalommal sikerült eljutnom elsőként helyben egy kisebb 15 kilóméteres tájékozódási túrára. Áprilisban megemlékeztünk Solymosi Eszterről, majd egy pár napos táborozásra mentünk, Kezdetben az alaki képzést kaptam, és az alap ideológia elmélyítése volt a cél. Megkaptam az összes elérhető könyv címét, és kölcsön kaptam a mozgalom által kiadott anyagokat, mint az Erkölcsi alapok, a Kóxdex. Sor került egy kötetlenebb programra május 1-jei családi napra, ahová a mindenki a családjával érkezett, illetve én még csak párommal kettesben. Itt volt időm elsőként felsóhajtani, és látni mikor a családok együtt szórakoznak, hogy egy igen összetartó közösség tagja lettem. Aztán jött az országos nagytábor, itt majdnem egy hétig edzették a testünk és az elménk, valamint találkozhattam a mozgalom országos vezetőjével, és volt szerencsém az ország minden részéről oda érkezett fiatal – magamfajta- bajtársakat is megismerni.A Kecsi túrán ismét találkoztam a nyári táborban megismert bajtársakkal, és láthattam, hogy mekkora tömeg mozdul meg egy emléktúrán Gábor emlékére. Év végén pedig a már híressé vált évzáró túránk következett. Ezekre persze rengeteg felkészülés kellett, mind fizikálisan, mentálisan, és a tudásom tárházát is bővíteni kellett. – Persze közben az élet sem állt meg. Iskola, sport, párkapcsolat, és néha éjszakai diákmunka egy helyi gyárban. - Majd 2009 elején az egyéni fizikális felkészítés, és a többszöri vezető képzések során mint az egyetlen fiatalt, kineveztek a hétvégi képzések rajparancsnokává.
Ez egyrészt megtisztelő dolog volt, de feladatként kellett felfognom, ugyanis komoly elvárásoknak kellett eleget tenni, hogy az anno katonaságot is megjárt bajtársakat is felülmúlva, harcászati rátermettségem bizonyíthassam.
Folytatjuk.
Benedekfalvi Mór - Jövőnk.info