A párizsi eseményeket illetően a (nyugati és hazai) szélsőjobb egy részének sikerült átesni a lovon. Bár a problémát részint jól látják, azonban az ok-okozati összefüggéseket szem előtt tartva, nem ártana elvakultság nélkül, magasabb szellemi síkról megközelíteni a kérdést.
Nevezett körök a párizsi történéseket ugyanis, bár az áldozattá vált szennylappal ugyan nem vállalnak közösséget, és el is utasítják azt, a történéseket az iszlám térhódításra hegyezik ki, szinte keresztes hadjáratot hirdetnek.
Fenti megközelítés, bár valós problémákat feszeget (és nyugati viszonylatban taktikailag valahol érthető is), nem a lényeget fogja meg.
Mondani sem kell, hogy a más vallású, más fajtájú tömegek megjelenése csupán okozata a mesterségesen kialakított, multikulturális világrendnek. Amit mellesleg sokkal inkább megjelenít a figyelem középpontjába került másik fél: az istentelen, vallásgyalázó szennylap. Tehát a kettő közül sokkal inkább ennek a szegmensnek kellene célkeresztbe kerülni.
Annál inkább, mert elég visszás képet ad, mikor valaki, emezek eltakarítása után (még ha őket sebtében elítélve is), amazok ellen hirdet keresztes háborút! Az eltakarítók ellen. Akik eltakarították, amit ők nem...
Arról nem is beszélve, hogy a nagy buzgóságban (ami Charliék ellen nem mutatkozott) elfelejtik megkülönböztetni a bevándorlás és az iszlám kérdését (még ha azok között fedés is van). Így a bevándorlás jogos kritikája helyett a "keresztes hadjárat" olykor kifejezetten a keleti tradicionalitás ellen irányul.
Az istentelenek, a kereszténység és az iszlám közös ellenségei, a sátán szolgái pedig csak egy kávét kérnek...
Szomorú, hogy akinek kellene, azoknak sem sikerül felismerni a történelem mozgatórugóit, átlátni a világ történéseit, helyén kezelni (pl. a tradicionalista útmutatásokat szem előtt tartva) a szellemi erőket, vagy csupán megérteni az ősök üzenetét.
"Minden felesleges érzelgősség nélkül megállapítható, hogy gyenge nép számára mindaz veszedelmet jelent, amivel nem tud megbirkózni. Életképes, erős nép tudja, hogy veszedelem mindig van és hogy ellene egyedül életereje, életakarása védi és menti meg. (...) Ellenben ugyancsak minden felesleges érzelgősség nélkül és ridegen, de tudomásul kell vennünk a tényt, hogy abban az esetben,ha az európai nem fogja tudni beállítani a szükséges nacionalista szocialista rendszerét, mert erre képtelen, úgy ne csodálkozzék, ha földgömbünk másik két nagytere fog nálunk rendet teremteni. Ahogyan a nagytéren belül sem tűrhető az állandósult vagy életképtelenségből származó bármely vonatkozású zűrzavar, éppúgy nem tűrhető az egyetlen nagytérben sem."
Bánfalvi Béla - Jövőnk.info