„...a zászlónkat küldje meg Nagyságod, ne járjunk úgy, mint egy vert nép.”
Rekonstruált Szent László-zászló - A legnagyobb védelmezőnk és törvénykezőnk
A Hungarista Mozgalom tiszte a Hősi Életszemléletre való nevelés
1646
Egy példa – A zászló becsülete.
Számos alkalommal emlékeztünk már meg ezen oldalon a hadi zászlók
szimbólumairól, jelentéshordozó értékéről és fontosságáról. Íme – az
elmúlt ünnephez kapcsolódva – egy újabb adalékkal szolgálunk. Most gróf
Batthyány Ádám dunántúli főkapitány mezei és udvari hadainak példájával.
A zászló a hadban és a harcmezőn egyaránt fontos szimbolikus és
gyakorlati jelentéstartalommal bírt, egyszerűen fogalmazva amíg állt és a
had előtt járt, mutatta – „ide, hozzám!”, „együtt vagyunk!” A zászló
elvesztése a csapat vereségét, a csapat becsületének vesztését is
jelentette. Amikor gróf Batthyány Ádám – első országos hadi
vállalkozásában – Esterházy Miklós nádorral, a király-párti sereggel
1631-ben I. Rákóczi György erdélyi fejedelem csapatai ellen vonult, s
Rakamaznál vereséget szenvedett (lásd. ezen oldal 2012-es márciusi
bejegyzése) zászlaját is elvesztette, s az erdélyi gróf Bethlen István
kezébe került. Aki azonban nem mutatta be azt az erdélyi fejedelem
seregének győzelmi trófeái között, hanem – mint Batthyánynak írta –
barátságból és becsületből visszaküldte azt a dunántúli főúr szűkebb
pátriájába: „Az Kegyelmed kornétáját is Kegyelmednek, édes öcsém uram,
megküldöttem. (…) adja Isten ezután szerencsésb legyen, meghigyje
Kegyelmed, édes öcsém uram, sok ember szeme eleibe monstanciára
(közszemlére – megjegyzés a közlőtől.) nem vitték, minthogy nem akartam,
hogy Kegyelmed becsületére sok ember lássa, hanem mind magamnál
tartván, az fejedelemtől, Őnagyságától is titkoltam.”
A zászló
megbecsüléséből következik a seregben a zászlótartó kiemelt pozíciója
is, ennek példájára egy másik beszédes dokumentum Bethlen Gábor erdélyi
fejedelem hadából az ifjú Kemény János (későbbi erdélyi fejedelem)
esete, aki 1626-ban a drégelypalánki szembenálláskor (tudniillik
Wallenstein generális császári hadával szemben) maga hordozta a sereg
előtt a fejedelem „jelzászlaját”, s azt kérte a fejedelemtől, hogy
derekasan védelmezzék: „egyik kezemben azt a jelzászlót, a másikkal a
fékemlőt viselvén, oltalmazására elégségem nincsen, azért rendeljen az
jelzászlókra vigyázókat is.”
Visszatérve a gróf Batthyány Ádám
dunántúli főkapitány hadainak példájához felhozható az „ország
lovasainak” - vagyis a főkapitány alá rendelt királyi zsoldban álló
katonaság hadnagyának, bizonyos Káldy Péternek a kérelme is, aki – mikor
Batthyány a pozsonyi diétára készült 1646-ban – az úr elmenetele előtt
még kérelmezte a csapatainak a zászló megküldését (nem tudni, hogy az
előtt ne lett volna-e, vagy megsemmisült, vagy elvesztették...): „az
zászlónkat küldje meg Nagyságod, ne járjunk úgy, mint egy vert nép.
Szeméremnek (vagyis szégyennek – megjegyzés tőlem.) tartják katonáink
anélkül jártokat, kedvtelenül cselekszik szolgálatjokat, nem lévén
zászlojok.” E zászlót a főkapitány még indulása előtt meg is küldötte,
mint írta: „az királynak koronázatjára nézve (…) zászlót és cornétát
csináltattam.”
Várhegyi Kálmán gyűjtése - Jövőnk.info