A Kuruc.info cikke kapcsán kapott ismertséget az a megmozdulás, melyen egy zászló alatt demonstrált a Munkáspárt Győrkösékkel. (Ahogy a cikk is sejteti, Győrkös "MNA"-ja ma már nem azonos a tőle megváló, létszámát és csoportjait megőrző MNA mozgalommal.) Kaptak is hideget-meleget. Mivel mi bárki másnál jobban ismerjük a hátteret, röviden ismertjük az aktus lényegét.
Id. Győrkös régi álma teljesült ezzel a közös megmozdulással. Jó ideje ez képezte a szellemiség fixa ideáját, hogy közös platformra kerülhessenek a kommunistákkal. Egyebek mellett ezért fordult a Magyar Remény konferencia ellen is, mivel annak szervezői nem mentek bele, hogy munkájukra ráülve, az eredeti tervek helyett erre hegyezzék ki a rendezvényt (egy hitelét vesztett szónokot ültetve a partvonalra állított szervezők helyére). Ezzel szembe köpve a meghívottakat, akik nem egy szélek közötti egyeztetést, hanem egy egy új reményt jelentő, markáns, hazafias (a baloldal-jobboldal politikai felosztást elvető) társadalmi-politikai képlet életre hívását várták, mely visszaadhatja sokak elveszett, elvett hitét. De kész tények elé akarták állítani a kommunistákat is, akikkel ezt szintén nem egyeztették, sőt ha velük nem jutottak volna dűlőre, a tervek szerint saját kommunista pártot alakítanak (!), akikkel aztán lehet "egyeztetni". És nem utolsó sorban mindenki előtt eljátszva a mozgalom tekintélyét azzal, hogy több hónapos egyeztetéseket áthúzva mégsem arról szólt volna a konferencia, hogy a várt társadalmi-politikai képlet megalakul.
Az érdi megmozdulást persze általános értetlenség fogadta. Azért sajnálatos, hogy a hozzászólók csak a fórumokon olyan erősek, hogy "el kellett volna taposni az MNA-t", mert az erő nélkül marad vízfejre ráférne a gondolatébresztés! De ha nekünk lenne mondanivalója a vitéz uraknak, az aktuális földharc versenyen nyugodtan meg lehet tenni!
Az igazságosság szellemében világítsunk rá az indítóokokra. Mert id. Győrkös elképzelésében azért vannak olyan rációk, melyek a (vörös zászlós) külsőségek mellett elsőre nemigen látszanak világosan.
Amit mozgalmunk is teljes mellszélességgel felvállal, és egyik irányvonalát képezte a Magyar Reménynek is, hogy a hagyományos, a társadalmat baloldalra és jobboldalra tagoló politikai felosztás elavult. Az embereket ugyanazok a problémák sújtják, a napi megélhetési gondoktól, eladósodástól, a kilakoltatás veszélyétől a cigánykérdésig. El fog jönni az az idő, amikor akár az életben maradásért kell majd harcolni - akkor pedig valami keveset fog számítani, kinek milyen arckép lóg a falán. Az ideológiák kora lejárt (bár a Magyar Remény ellen indult hadjárat során a mégis dicsért kommunista oldalon ellenvetéssel éltek a Győrkös által is hangoztatott tétel ellen), legalábbis ami a tömegeket illeti. A történelmi vitákat is ideje lesz lezárni, tekintve a jelen problémáit, és a jövő kihívásait. Ezekben nem fog sokat segíteni, hogy ki mit gondol az István-Koppány kérdésről, hogy értékeli a '48-as szabadságharcot, vagy miként vélekedik a kádári szocializmusról, vagy a végképp érdektelen holokausztról. Egyetlen megítélési alap létezik, mégpedig az erkölcsi értékrend!
Id. Győrkös elképzeléseinek még egy, elsőre nem látható hozadéka van. Megosztotta a kommunistákat. A nemzeti érzelműbbek szembe kerültek a vad bolsevistákkal, úgymond a nemzeti kommunisták a judeobolsevista vonallal.
Más kérdés, hogy mindennek mennyire van jelentősége? A kommunisták ugyanis ma létszámmal nem rendelkeznek, együtt nem tudnak annyi tagságot felmutatni, mint mondjuk az Arcvonal (a tényleges mozgalom). Társadalmunkban kilátásaik sem nagyon vannak, hiába a kádári korszak csekély nosztalgiája.
Az egyetlen probléma az elképzeléssel (azon túl, hogy többet visz, mint hoz), hogy ésszerű és higgadt taktika helyett mániává vált. Mindennek meg lett volna a helye, ideje és módja - ha nem kap kizárólagosságot, és nem épül erre minden mást lebontó légvár. Ahogy nem először. A 2012-re irányuló nagy várakozás után most az erre fújódik politikai buborék, gyorsan elmaszatolva a megmaradt szűk holdudvar előtt ez elmúlt évek retorikáját. Ahelyett, hogy felépítettük volna, amire tömegek vártak! És ha csak ez számít, talán még a nemzeti kommunistáknak is tetszett volna...
A mánia folyományaként azonban idiótának nyilváníttatott mindenki, aki nem kommunista (sőt, azok is csak azzal a feltétellel nyernek mentességet, ha elfogadják, ami megmondatik - különben saját kommunista párt alakul); a "nem halok meg, míg saját kezűleg meg nem öltem ezer kommunistát" kijelentésből "tulajdonképpen soha nem voltam kommunistaellenes" lett; és ami már számunkra is nagyon nehezen magyarázhatóvá vált, gyakorlatilag átírásra került a történelem, és már-már a Szovjetunió lett a pozitív hős, a zsidókat megmentésére siető (!) Németországgal szemben. Végül mindezek megkoronázásaként sor került Sztálin visszasírására is, amit még a kommunisták szájából sem hallottunk!
A magunk részéről idejétmúltnak tekintjük a baloldal-jobboldal politikai felosztást. Olyan sarkalatos kérdésekben, mint az otthonvédelem, politikai nézetektől függetlenül kiállunk honfitársaink mellett (lásd a Magyar Remény vonatkozó nyilatkozatát), különösen, ha olyan becsületes emberekről van szó, mint személyes ismeretségünk alapján Kovács István. És természetesen bizalommal tekintünk a szovjet bűneit levetkőző Oroszország felé.
Ugyanakkor elutasítjuk a hungarizmus bolsevizálását, a magukat nemzetinek vallók folyamatos idiótázását, a történelem meghamisítását.
Kizárólag az igazság szellemében vagyunk hajlandóak ítélkezni és cselekedni!
A mozgalomban lezajlott katarzisról hamarosan beszámolunk. Kénytelenek vagyunk, mert híveink sürgetik a tájékoztatást. Egész eddig erre kegyeleti okokból nem került sor. Mivel az igazság az igazság, amúgy sem szorul kétnaponta kiadott nyilatkozatok tömkelegére. Továbbá, mi túlléptünk, van más dolgunk is. Nem fogunk meddő vitatkozása, adok-kapok nyilatkozatháborúba belemenni. Az ügyre egyetlen rövid írást (nyilatkozatot) fogunk szánni, valamint egy átfogó mélyreható ismertetést az elmúlt hónapok történéseiről (Fekete Könyv), mely korlátozottan lesz nyilvános, csak az ezt igénylők fogják megkapni. Ezzel a dolgot egyszer s mindenkorra lezárjuk. Tovább kell vinnünk, amit évekig építettünk (és mi komolyan is vettük), valamint fel kell építenünk egy még nagyobb építményt. Feladatunk van. Nem tekintünk vissza!
Kardos Zoltán - Jövőnk.info