Két és féléves mélypontjára zuhant a forint tegnap.
Hol van hát
ilyenkor a Magyar Nemzeti Bank, a pénzügyi stabilitás őrzője? - Teszik
fel egyre többen a kérdést, azt remélve, hogy a jegybank majd
beavatkozik. Csakhogy a kérdés egyáltalán nem ilyen egyszerű, ezért most
körüljárjuk, hogy a jegybank milyen viszonyban is van az árfolyammal és
milyen esetekben avatkozhat be annak szabad piaci alakulásába. Sokak számára nem
teljesen világos, hogy a magyar jegybanknak pontosan milyen viszonya is
van a forintárfolyammal, mennyire érdekli és mennyire avatkozhat be
annak szabadon lebegésébe. A válasz első része igen egyszerű: a
jegybanknak nincs árfolyamcélja, tehát annak árát a piac határozza meg,
szabadon ingadozhat le vagy fel. A Magyar Nemzeti Bank inflációs
célkövetést alkalmaz, ami azt jelenti, hogy a monetáris politikáját a
középtávú 3 százalékos célnak rendeli alá, vagyis olyan kamatpályát
választ, ami elsődlegesen ezt biztosítja.
- Akkor hát az árfolyam nem is érdekli?
- Ez már két okból sem igaz:
1)
Az inflációra kihat a forint árfolyama, hiszen az importált termékek
árát befolyásolja, amik részét képezik a fogyasztói kosárnak.
Magyarországon viszont egyelőre se híre se hamva érdemi inflációs
nyomásnak, amit részben az állam intézkedéseinek, részben pedig a
külföldi dezinflációs környezetnek tudhatunk be. Ez a csatorna tehát
jelenleg nem fontos szempont.
2) A devizában eladósodott
szereplők egy része továbbra is komoly árfolyamkockázatot fut: a
lakossági hiteleknek pont az 50 százaléka, míg a vállalatoknál 48
százaléka devizaalapú, ami végső soron elmaradó hiteltörlesztésekhez,
vagyis nem teljesítő hitelekhez vezethet a forint erős gyengülése esetén
(az árfolyamgátosok pusztán tompítva és halasztva érzik majd ezt). A
hazai fizetőeszköz árfolyama emiatt erős befolyással van a pénzügyi
stabilitásunkra, aminek a jegybank az őrzője. Ez a tényező tehát nagyon
fontos szempont, és egyben jelentős teher a jegybank számára.
- Mi következik ebből, hol avatkozhat be a jegybank?
- Nincs konkrét szint.
Sokan
szeretnek olyan leegyszerűsítésekkel élni, hogy a jegybank például
330-as árfolyam esetén már biztosan beavatkozna. Ilyen kijelentést
ugyanakkor egyáltalán nem lehet megalapozottan tenni. Először is fontos
megjegyezni, hogy a hirtelen gyengülések sokkal nagyobb károkat tudnak
okozni, mint a folyamatos leértékelődés, tehát az biztosan valószínűbb,
hogyha egyik napról a másikra érnénk el a 330-as szintet, akkor a
jegybank inkább avatkozna be, mintha csak szépen odacsorognánk hónapok
alatt. Nem lehet ugyanakkor pontosan meghúzni egy szintet, hogy na, itt
még stabil a pénzügyi rendszerünk és minden rendben, itt viszont már
nem.
A nem teljesítő hitelek aránya Magyarországon 19,2 százalék a
lakosság esetében, míg a vállalatoknál 16,9. Ráadásul ennek a
tendenciája egyértelműen növekvő, de ki mondaná meg, hogy hol borulhat a
rendszer? Pár éve a politikai kijelentések, sőt az elemzők is úgy
gondolták, hogy a 315-ös euróárfolyam - sőt, a 300-as! -
elképzelhetetlenül gyenge és veszélyes. Ma ezt igencsak kevesen látják
így, a gazdaság tűréshatárát tehát úgy tűnik, hogy eddig alábecsültük.
- De azért csak ellentart kicsit a gyengülésnek, nem?
- Nem valószínű.
EMLÉKEZZETEK: A '30-as években így járt a pengő Magyarországon
Sokan gondolják, hogy a jegybank ellentart a forint gyengülésének úgy, hogy titokban forintot vásárol a devizatartalékai terhére, amikor az kényes szintekhez ér. Nem elképzelhetetlen az ilyen gyakorlat, csak éppen nem volna sok értelme (a románok ettől függetlenül csináltak már ilyet). Egyrészt mert a piac sokkal erősebb, nem lehet huzamosabb ideig ellenállni a fundamentális nyomásának, a tartalékok pedig nagyon is végesek. Erre a gyakorlatra jelen esetben azt a hasonlatot húzhatnánk, mint amikor valaki egyszerre nyomja a kocsijában a gázt és a féket. A jegybank ugyanis az elmúlt két évben megállás nélkül vágta a kamatokat, ami tankönyvszerűen a forintgyengülés irányába hatott. Ha látott volna a maga számára egy különösen kényes határt a jegybank, akkor nyilván inkább megállt volna, mint hogy égesse a tartalékait. Ráadásul az elmúlt időszaki gyengülésben nem is volt olyan szint, amit ne tört volna át az árfolyam, tehát elmondhatjuk, hogy a jegybank nem valószínű, hogy ellentartott volna az eurónak. Ha mégis próbálta, akkor jól láthatóan nem sikerült neki, és csak az ablakon dobott ki egy rahedli pénzt. Mi ezt nem gondoljuk az MNB vezetésről. A jegybank 2012 augusztusában kezdte vágni a kamatokat, azóta a forint egyértelműen gyengülő trendre állt be.
- Pánikszerű gyengülésre azért csak reagálna, nem?
- Arra már igen.
Nagyon
kényes arra választ adni, hogy mi a forint "fundamentális értéke", és
mikor tér el attól az árfolyam. Hiába nézünk rá az árakkal igazított
reálárfolyamra így meg úgy, nem tudjuk meghatározni, hogy a forint
árazása mikor válik igazán abnormálissá. Ha pánik alakul ki, akkor
könnyű azt gondolni, hogy igen, hiszen az ilyen folyamatok általában
hisztérikusak és öngerjesztőek. Egy hasonló esetben a jegybanknak
feltétlenül érdemes lehet csillapítania az elharapózó hangulatot
(túlzott volatilitást) és ellentartania a gyengülést. Megjegyzendő, hogy
ilyenkor sajnos a csődárazásunk is jelentősen meg szokott ugrani, míg a
kötvénypiacunk az ilyesmitől megdöbbentően hamar be szokott fagyni.
Ebből adódóan a pénzpiaci intervenció nem biztos, hogy már elegendő
választ jelent, és elképzelhető, hogy csak jelentős kamatemeléssel lehet
normalizálni a helyzetet.
Bár ma is idegesek a
kötvénykereskedők, a jegybank
egyelőre nem tesz mást, mint árgus szemekkel figyel.
Bíró Dalma összeállítása - Jövőnk.info