A párkapcsolat olyan, mint a biciklizés (kerék-pározás - gördülékenység jelképe). Ha leállunk, leesünk. Dinamikus rendszer, amely folyamatos munkával fenntartható avagy folyamatos munkával tartható fenn. Az ötvenes években kinevették azokat, akik fogat mostak. Egy évtizeddel később azokat, akik leszoktak a dohányzásról. A hetvenes években röhögtek a sörözést kocogásra cserélőkön. A nyolcvanas években finnyásnak titulálták azokat, akik igyekeztek elkerülni étrendjükben a rovarirtó szereket. A kilencvenes években legyintettek, ha valaki takarékoskodni kezdett a vízzel, később pedig a biciklisták kapták a lesajnáló mosolyokat. Ma talán még viccelődnek azokon a házastársakon, akik adnak egymásra, tesznek egymásért, a házasságukért. A párkapcsolat a családépítés első lépcsőfoka és mi azon dolgozunk, hogy gazdagítása terén eljöjjön egy nagy szemléleti fordulat. Legalább e sorok és gondolatok olvasása közben hátha felébred, motoszkálni kezd valami e témában még az esetleges érzéketlen kiábrándultság állapotában is. Mert a mai hétköznapok térnyerése a fásultság, a közöny, a kölcsönös bizalom hiánya egymás irányába. Mert a mai világlátás és nevelés önzővé, kisajátítóvá gyötri a lelket és koravénné öli a testet. Viszont az egészséges párkapcsolat/családmodell alapja éppúgy a bensőséges lelkiség és a külsőséges testiség egységes harmóniája. Viszatérve a párkapcsolat-kerékpár hasonlathoz: két külön tengelyen forog együtt két kerék és ha megállunk, le kell támaszkodni egy harmadik pontra. Ezért a párkapcsolat folyamatos haladást, gazdagítást igényel, a fordulókra pedig érdemes előre felkészülni. Az esküvő, a kisbaba születése, a kamaszodó gyermek, a fészekből kirepülő fiatalok, a nagyszülővé válás és az egyedül maradás mind-mind olyan életesemények, amelyekre jó együtt felkészülni. Egy másik hasonlattal: aki ad magára, akkor keresi fel a fogorvost, amikor eljött az ideje, mások bevárják, amíg fájni kezd. Ez a működtetés modellje.
A leggyakrabb párkapcsolati életciklusokból adódó gondok:
– az érintés (kapcsolat, erotika, szex) összehangolása
– a közös társasági identitás kialakulása
– összeköltözés, közös identitás összecsiszolása
– a közös megélhetési identitás kialakítása
– gyerek születik, a baba-mama koalíció szorosra zárul az apa előtt
– a közös szülői identitás kialakítása, együttműködés a gyermek nevelésben
– a családi identitás kialakítása, erősítése
– az életközépi válság, külső tényezők (munkahellyel, lakhellyel kapcsolatos kérdések) közös kezelése
– a gyerek elengedése, az új párkapcsolati identitás kialakítása
– közös nagyszülői identitás kialakítása, nagyszülői funkciók működtetése
– harmadik fél felbukkanása, szerető a kapcsolatban
– válás közlése a gyerekekkel, környezettel
– válást követően a szülői együttműködés összehangolása, fenntartása.
Mi a megoldás? Egy egyszerű szék lehet maga a párkapcsolat/családgondozás kiváló modellje. Négy lába a párkapcsolat négy
dimenziója:
* a társas,
* a gondoskodás,
* a megélhetés
* és az érintés.
A párkapcsolat és a rá épülő család akkor működőképes, ha e négy területen kialakul egy közös identitás, egyetértés. A lényege: a párt mint egységet fogjuk fel és azt szorgalmazzuk, hogy a párkapcsolatban kialakuljon - a gondolkodás révén, mert ilyenkor újabb együttélési módokat tudnak kialakítani, ahelyett, hogy a pár tagjai saját egyéni mintáikat követve összeütközésbe kerülnének vagy egymástól eltérő irányba indulnának - ez a közös identitás, amely közös jövőképre épül. A felmerülő nehézségek, kérdések megvitatása helyett együtt gondolják végig azokat. A gondolkodás a kulcs, amit nap mint nap kiölnek az igények kiszolgálásával, ami rettentő károsan hat az életvezetésünkre. Hiszen minden tálcán van kínálva, minden kézenfekvő, vagyis hiánnyá válik ezáltal a problémamegoldási képességünk. Ha "helyzet" adódik, akkor ingerültté vagy kerülőkké válunk a megoldás keresés és kezelés helyett. A közös gondolkodás nem sajátos technika, mindig alkalmazható és egyedüli célra vetető! Nem baj, ha például sok benne a hallgatás, a bambulás és legkevésbé ülve sikerül - vagyis nyugtalanít(még meg nem találjuk a helyes utat). Az ember mai "immunrendszere" nem szereti ezeket a felkavaró érzéseket - ezért nem akar gondolkodni. A különböző életciklusokban a szék más-más lábára kell terhelnünk. Amikor például a kisbaba kielégíti édesanyja érintés-igényét, egyben el is vonja őt a megélhetés területéről és kismértékben az apától is (testi gondoskodás). A megélhetés dimenziójában viszont az apa kezd el aktívan dolgozni, így többnyire a társas dimenzióban is ő képviseli a családot. A gyerekek kirepülésekor viszont a gondoskodás láb roggyan meg, s jó valamilyen új színt találni a gyerekek helyett. A korosodás igénye leginkább a nyugalom, a kikapcsolódás keresése lehet a ledolgozott hosszú évek után, mely a természethez való visszatérése a széppé váló léleknek. Az új szín a szépség keresése kell hogy legyen egymásban, családunkban, környezetünkben. A hungarista élettér/életvezetés ezt szeretné biztosítani minden nemzetében lévő/részt vállaló és gondolkodó egyénnek/családnak. A helyzetek/színek egyediek, a megoldásokat együtt kell keresnünk, végigkövetve a megvalósítás életfolyamatát.
Dr. Madarasi Pál-Bíró Dalma - Jövőnk.info