A jó növénytársítás legfontosabb alapelve, hogy az „igénylő” főnövények mellé mindig „szolgáltató” növények kerüljenek, továbbá figyelembe kell venni az egyes sorok tenyészidejének hosszát is. Így lehetővé válik, hogy az egy tenyészeti éven belül többször vetett, beültetett sorok célszerű, egészséges társítást adjanak. A fűszer- és gyógynövények a társkultúrában elősegítik egymás jó egészségi állapotát és termőképességét, erőteljes fejlődését. Ezek a tulajdonságokat a kertművelésben is lehet hasznosítani, ha a növényeknek megfelelő termőhelyet és növényi szomszédságot alakítunk ki. Fűszernövényen itt azokat a lágyszárú növényeket értjük, amelyeket a háziasszony ételízesítőként használ. Kerti termesztésre viszonylag kevés faj kerül. Számos gyógy- és fűszernövény tenyészik azonban kertünk kerítésén kívül, s ha netán bevándorolnak a kertbe, egyszerűen gyomnak tekintjük őket, pedig ezek a vadon termő növények nagyobb figyelemre méltóak, s egy részük megérdemli, hogy kertünkbe befogadjuk. Ebbe a növénycsoportba tartozik számos virágos dísznövényt is, pl. a levendulát és a sarkantyúkát évszázadok óta gyógynövényként tartják számon. Ezt a szemléletet érvényesítve kertünket illattal és színpompával telíthetik a különböző megjelenésű és virágú gyógynövények, mind a magunk, mint az egész kert egészségének szolgálatára. Nézzük előszőr az egyéves fűszernövények jótékony csoportját.
Ne termesszük külön „füves kertben” őket!Értékes szomszédhatásaikat a többi termesztett növény javára érdemes hasznosítani. A kapor igen jól elősegíti a kelést, főként a sárgarépáét. A kelés nem lesz hiányos, a kártevők elkerülik az állományt, később pedig a kapor nagyszerű enyhe árnyékot ad. Bármilyen rákövetkező kultúra mellett is megtartható, s így a háziasszonynak mindig rendelkezésére áll zöld kaporlevél, -virág, -szár és -mag. A kapor bármilyen társításban bevált, mint megbízható, egészségvédő szomszédnövény.
A turbolya egyéves, korai vetésű, bármilyen salátaféle mellé társítható, egész éven át szedhető növény. Mellette a fejes saláta kitűnően és gyorsan fejesedik, szép zsenge marad, a csigák pedig nem károsítják. Éppen ezért célszerű a bevezetőben említett saláta-retek társítást harmadikként turbolyával kiegészíteni. A bazsalikomotáltalában ládában előnevelik. Ezt azért nem tanácsos, mert a palántázott bazsalikom azonnal virágzásnak indul, s ezáltal sok zamat- és hatóanyag veszendőbe megy. Hidegre érzékeny növény, tehát csak a későbbi kultúrák – pl. az uborka, a cukkíni vagy az édeskömény – közé célszerű vetni. A bazsalikom is elősegíti a zárt kelést, a levelek (uborkáé) tovább zöldek maradnak, és javul a termés minősége. A kömény és a koriander a konyhában nélkülözhetetlen fűszernövények: a káposztafélék, a cékla, a korai burgonya és az uborka kitűnő előveteményei, ill. szomszédnövényei. Javítják a termés – főként a burgonyáét – ízletességét. A metélőzeller jó előveteménye a káposztának. A káposztapalánták korai fejlődési stádiumában védelmet nyújt a földibolha, később pedig a hernyókártétel ellen. Az egyéves borsfű (Borsika, csombor) legcélszerűbben a babbal társítható. Előveteményként vagy a babbal egy időben vethető. Megfigyelések szerint távol tartja a babtól a levéltetveket. A kerti zsázsa is egyéves gyógy- és salátanövény, magját elhullatva gyepszerűen kel, erőteljesen terjed, ezét lágy szárú növényekkel nem társítható, ugyanezen okból előveteményként sem ajánlható. Legcélszerűbb gyümölcsfák tányérjába vetni. A fehér mustár sokféle hatóanyagot tartalmaz, és az igazi gyógynövény minden pozitív tulajdonságával rendelkezik. Zsenge állapotában a zsázsához hasonlóan salátaként is fogyasztható, az utóbbitól eltérően azonban nincs csípős íze, és a szomszédos növényekre sincs káros hatással. A mustár bármilyen kultúrának jó előveteménye, választónövénye vagy felülvetése. A mustárral felülvetett dáliát vagy a mustárral elválasztott salátasorokat a csigák elkerülik, de ugyanígy védi a liliomot, a szarkalábot vagy a cinniát. Más kártevőket is elriaszt, továbbá korán ad árnyékot a társnövényeknek. Bizonyos esetekben – pl. a paradicsomhoz, a fák törzse körüli részbe stb. – ajánlatos a többszöri mustárvetés, ugyanis a mustárt nem hagyhatjuk arasznyinál magasabbra nőni. A mustár kedvező hatásában nagy szerepe van a mustárolajnak. Újabb vizsgálati eredmények azt igazolták, hogy a mustár rendkívül hatékony védelmet nyújt a fonálférgek ellen. Lássuk az évelő fűszernövények kálváriáját. Az évelő fűszer- és gyógynövényeket rendszerint az erre a célra kijelölt „füves-ágyásban” is szokták termeszteni, pedig ezek is nagyszerűen társíthatók más évelőkkel. Melyek között díszítő szerepet is betöltenek, ezen kívül ható- és illatanyagaik, olajuk és egyéb anyagaik révén más növények hasznos segítőtársai lehetnek. Ez elsősorban a levendulára vonatkozik, amelynek virága és levelei is jótékony hatásúak. A levendulát oda telepítsük, ahol gyakori a hangyakártétel és a levéltetű-fertőzés (pl. rózsaágyásba), de ültethető a liliom- , a nősziromágyások szegélynövényeként is.
Ugyanezeket mondhatjuk a zsályáról, az izsóprólés a kakukkfűről, amelyek szintén távol tartják a levéltetveket és a csigákat. Különösen értékes, minden házi kertben régóta meghonosodott gyógynövény a vöröshagyma, s még inkább a fokhagyma. A megfelelő helyen kitűnő segítőtársak, pl. a szamóca szürkepenészes megbetegedése ellen védekezésben. Mindkét hagymafaj jó egér- és csigariasztó. A zöldségféléken kívül ajánlatos a rózsatövek, a liliom, a tulipán közé, ill. a fák köré is telepíteni belőlük. A sarkantyúkát vessük a rózsatövek, a liliom és a nőszirom alá, a zöldségfélék közül pedig a káposzta, az uborka, a borsó és a paradicsom alá, továbbá a fák töve köré az ún. tányérba, a szamóca- és a málnatövek közé. Riasztják a levéltetveket, a vértetveket, a hernyókat, a csigákat a hangyákat és az egereket, ezen kívül még a fonálférgek ellen is véd. Ahol pedig sarkantyúka van, ott hamarosan kipusztul a tarack!! Végül felmerül még a kérdés, hogy mit tegyünk ezzel a rengeteg gyógy- és fűszernövénnyel, ha már túl nagyra nőttek, illetve a tenyészidejük is lezárult? Ha minden növényfajból több növényegyedünk van, néhányat megtarthatunk a kivirágzásig, mert a virágaik – szinte kivétel nélkül – erősen vonzzák a beporzást segítő mézelő méheket, a poszméheket, a lepkéket és más rovarokat. Levágott zöldjük folyamatosan szolgáltatja a takaróanyagot, kitűnő adalék a felületi komposztáláshoz. Bár a komposztálóban is értékes adalékot képviselnek, a közvetlen talajtakaróként való alkalmazásuk hasznosabb. Például a már virágzásnak indult metélőhagyma levágott zöldtömegét a szürkepenész ellen terítsük a szamócasorok közé.
Megemlíthetjük a kertbe „beszivárgott” vadon termő gyógynövényeket is. A felületi komposztáláshoz, a nem vegyszeres permetezéshez aligha találunk ezeknél (pl. csalán, medvetalp, stb.) értékesebb adalék anyagot. A leghatékonyabban azonban úgy hasznosíthatók a gyógynövények, ha zöldtömegüket előbb megerjesztjük. Az erjesztett komposzt-lé elsődleges és legértékesebb anyaga a csalán. Ehhez adhatjuk hozzá a hagymát, a zsurlót, ami éppen akad, speciális célra macskagyökeret, vagy fehér ürmöt. A gyógynövény-hígtrágya (erjesztett gyógynövény-lé) igen hatékony szerves trágya, amelyet vagy a tél végén, vagy kora tavasszal, a kert „éledésekor” kell kijuttatni a szamócaágyásra, a gyümölcsfák tányérjára, a rózsatövekhez, esetleg a később beültetendő zöldségsorok talajára. Ezzel a tenyészidő folyamán minden további trágyázás szükségtelenné válik, továbbá csökken a növények fogékonysága a különböző betegségekkel szemben. Az ilyen növényi hígtrágyát kapott talaj idővel mind sötétebbé és morzsalékosabbá válik, a talajélet jelentősen fellendül és lehetővé válik a növények egészséges, erőteljes fejlődése. A híg komposztnak nem csupán megelőző, hanem gyógyító hatását is megfigyeltük, főként a kórokozó gombák fellépésekor. Az erre a célra készenlétben tartott erjesztett komposzt-lé (elsősorban hagyma-lé) kiváló a veszélyeztetett növényállomány kezeléséhez.
Dr. Madarasi Pál – Drótos Tamás – Tóth János
Hernád Völgye Háztáji Közösség
