Sokan nem értik miért emlékezünk meg a Kitörésre, és miért tartjuk ezt a Becsület Napjának. Ennek oka, hogy a mai emberekből kiveszett az az idealizmus, ami számunkra meghatározó. Nem fontosak már nekik olyan eszmények, amik a mi életünkben meghatározóak. A becsület, a hűség és a hősi életszemlélet.
A kitörésben résztvevő magyar és német bajtársaink, hosszú idő óta folyamatos harcban álltak, nem volt elég ellátmányuk, nem volt megfelelő felszerelésük, tudták, hogy nem győzhetnek és mégis harcoltak. Hűek voltak Szálasi Ferenc "Inkább hős egy pillanatig, mint rabszolga egy életen át" gondolatához.
A mai emberek, ha elítélik a Kitörésben résztvevő katonákat, Magyarország egész történelmét veszik semmibe. A történelmünket folyamatos harcok jellemezték. Százezrek áldozták életüket olyan magasrendű eszményekért, mint a haza és a kereszténység. Vagy elítélitek Szigetvár vagy Drégely védőit is amiért utolsó emberig harcoltak?
Az emberekből hiányzik az a heroizmus ami mindig is megvolt a magyarságban. Ezt az életszemléletet kell elsősorban feléleszteni. Ennek első lépése, hogy megemlékezünk hőseinkről, és erőt merítünk az ő harcukból.
Ezért emlékezünk meg mindenen évben a Kitörésről és, ezért tartjuk a Becsület Napjának. A Kitörésben résztvevő katonák emelt fővel állhattak Isten és az őseink elé, mert mindent megtettek amit csak lehetett. Sosem felejtjük őket!
Dicsőség a hősöknek!
Sántosi Károly - Jövőnk.info