A következő történet a napokban esett meg egy kisvárosi airsoft klubnál, melynek tagjai zömében amatőr, fiatal játékosok, különböző nézetekkel. Egy részük fanatikus amerika-barát: nem érdekes, hogy az ACU UCP erdőn tavasszal-nyáron-ősszel világít szinte, az a jó, mert az USA azt használja, és minden létező helyre ki kell aggatni az amerikai zászlót. Másik részük orosz-barát, és a szocialista éra fegyvereinek, és ruházatának beszerzéséért lelkesedik. Harmadik részük meg csak magyar, AK utánzattal, boci mintás gyakorlóval.
Igény merült fel arra, hogy aktualizálják a klub állományjelzőjét. Ilyen csapattal mit lehet kezdeni, hogy tetsszen az mindenkinek? Meg kellett találni az arany középutat. Így hozzá is láttak a lelkesebbek annak megalkotásához. A kézügyességgel megáldott klubtag neki is állt a csapat nevét adó, nem hazai jellegű madár stilizált alakjának megrajzolásához, míg a tapasztaltabb tag felvetette, mik legyenek az alapnál az irányvonalak. Az egyszerűség kedvéért lehetett választani a késő gót pajzs (ilyen az északi szomszédunk címere) és a Kossuth pajzs közt. Mivel ez utóbbi magyarosabb jelleget adott a jövendőbeli állományjelzőnek, az került kiválasztásra. Utána jött a pajzs háttere. A katonák, és a régebbi airsoft játékosok is tisztában vannak azzal, hogy nem szerencsés olyan állományjelzővel, karpajzzsal „harcba”vonulni, aminek a viselése esetleg felfedheti annak rejtőzködő tulajdonosát, ezért alacsony láthatóságú hátteren kezdtek el gondolkodni. Logikusnak tűnt, hogy legyen az valamilyen hazai minta, hiszen elvileg senkinek se lenne szabad az ellen ellenkezni, mert hát csak magyar fiatalokról van szó. Egyelőre jobb híján így került beszkennelésre a 90M gyakorló álcamintája. Az után jött a felirat. Itt is két irányvonal került megállapításra, egy klasszikusabb gót, és egy PC-s játék jól ismert betűtípusa. Az újonc tag, aki az alapot szerkesztette, utóbbit választotta, de rájött, hogy fel tudná azt a feliratot még valamivel dobni. Kért néhány magyar fegyverről képet, és a világszínvonalú rombolópuskát választotta, ami a mi honvédségünknek nem kellett, de a románok egyből rácsaptak annak licencére. Elforgatva annak sziluettje lett a klub nevének egy betűje. Elkészült hát a felirat, nagyon egyszerű lett, csak a kabalamadár többes számú neve került feltüntetésre. Látva hogy nagyon jó lesz a karpajzs, többen „szeletet kívántak a sütiből”, így újabb kabalamadár, meg egyéb, meglehetősen fantáziátlan, és komolytalan tervek születtek még az eredeti tervektől is eltérve. Az alternatív állományjelzőknél a csapatnév hosszan szerepelt. XY airsoft team. Egy klubtag megkérdezte, minek ez az erőltetett angolszászoskodás, hiszen kis magyar csapatról van szó, ami nem jár külföldre nagy játékokra, a tagok nagy részének nincs megfelelési kényszere az USA-val és Nagy Britanniával szemben, emellett mások talán szívesebben látnák akkor már cirill vagy arab betűkkel a nevet kiírva. A csapat „hivatalosan” is XY airsoft klubnak nevezi magát. A készítő erre hápogni kezdett, hogy az airsoft is külföldi szó stb. Az airsoftnak nincs jelenleg megfelelő magyar elnevezése, ez a hivatalos, a klub pedig már régen meghonosodott szó, és elfogulatlan minden irányba. Utána jött egy az addigiaktól teljesen eltérő, rikító sárga, amerikás terv. Volt akinek tetszett, volt akinek meg nem, aztán felbukkant egy olyan figura aki eddig hozzá sem szólt a témához, és beböfögte, hogy a túlzott magyarkodást látva esetleg leszélsőségesezhetik a csapatot, vagy megfigyelést kaphatnak a nyakukba. A kedves olvasók értik ezt? Fentebb leírásra került, mik voltak a tervek, még piros-fehér-zöld sáv sem került bele, nem hogy valamilyen klerikális, vagy politikai jellegű kereszt, de amit látott annak az illetőnek már ez túlzott magyarkodás volt. Itt borult ki a bili. Mindenki mindenkinek esett, jöttek csúnya szavak, sértések jobbról-balról, jogosan és jogosulatlanul. Valaki felhozta azt, hogy minek kérkedni a magyarságunkkal (megint tessék visszaolvasni, mik voltak a tervek), meg más kluboknak is angolszász nevük van és az milyen jó. Valaki azt mondta, ne majmoljuk már mindig a nyugatot, meg ne másoljunk már mindig mást. (Előzőleg valaki megjegyezte, hogy amerikában az ottaniaknak még a micsodája is nemzetiszínű, és az valahogy nem baj.) A végén mindenki megsértődött, és az utolsó mondat az lett, hogy „Nem kell ide sem amerikai, sem orosz, sem magyar, ide EREDETI ötlet kell”. És sokan tapsoltak erre. Hogy mit akartam kihozni ebből?
Azt, hogy volt egy terv, ami az arany középutat választotta volna, azaz, hogy magyarok vagyunk és ízlésesen, nem „kérkedve meg magyarkodva”, de olyan dolgok kerüljenek rá, amit éppen ebből kifolyólag mindenki elfogad. Tehát nincs elkötelezve semmilyen irányba sem. Mégis ez olyan indulatokat váltott ki egyesekből, hogy túlzó magyarkodásnak tartották azt, és szélsőségesezést meg megfigyelést vizionáltak, meg mi az, hogy nem amerikás? Szóval sokan a magyar vonal ellen fordultak. Éppen ezért ez is tiltásra került „közmegegyezéssel”. Képtelen vagyok felfogni azt, hogyan süllyedhetett ez a nemzet odáig, hogy ilyen hihetetlen indulatokat váltson ki egyesekből a magyar honvédség által használt karpajzs alakja, a magyar klubnév, a magyar álcaminta, meg egy magyar fegyver sziluettje. Csodálkozunk, hogy egyesek Holokausztot visítanak, ha nemzetiszínű zászlót látnak, csodálkozunk, ha valakik fújolnak a magyar Himnuszt hallva, csodálkozunk azon, ha kereszteket döntenek ki, és gyaláznak hazánkban? Hát ide vezetett 45 év szocializmusa, és 23 év liberalizmusa.
P. Tamás