A Hernád Völgye Népi Akciócsoport és baráti köre a hétvégén nyárbúcsúztató bográcsozást tartott kötetlen csapatépítő jelleggel. A vidám hangulat és mély baráti beszélgetések jól megfértek egymással, mint a jó talpalávaló muzsika és a hozzá párosuló tánc is. Jutott az asztalra jófajta pálinka és hegyi sípos-bor, no meg stílszerűen Borsodi sör. Mindez persze módjával! El nem áztunk, legfeljebb csak méláztunk. A bogrács rotyogott, a fehérnép kotyogott, az emberek tanakodtak - az idő így röpült - és az ízek még éjfél előtt egy adott harmóniává kavarodtak, vezetőnk áldott szakácstudománya és éltes tüzünk által. Ahogy mifelénk szokás volt mondani a pusztai babgulyásra: Egyed leves, kapd be hús… no a leves része most nem igaz, mivel megállt benne a fakanál. Mi így szeretjük. Még a lányok is kétszer szedtek olyan csiklandóra sikeredett!
Az ilyen össznépi könnyű érzések felettébb jót tesznek a közösségi kisember lelkének, létének a mindennapok ránk rótt nehéz helytállásában. Itt ismerszik meg a közösség! Hiszen itt előkerülnek gondok, örömök. Az összedugott fejek hamarább megoldást találnak gyötrő bajainkra. Itt természetesen nem a világmegváltásról eszelünk, itt emberi dolgaink kerülnek terítékre. Itt kiderülnek bajtársaink, barátaink belső jellemzői, sokunk még előlük is rejtett gondolatvilága felszínre tör. Itt szabad a gazda. Mind a mélységi elemzésekben, problémakezelő illetve megoldó készségben. Ha szükség van: a segítségben. Az önfeledt humorban, mit egymásnak mesélt szeleburdi történetekben élünk meg vagy halljuk mástól. És ami átsegít, a jóízű étel mellett; - a jóízű kacagásban. Mi egymásban leljük örömünket és málhányi szép életünkben, környezetünkben, amit így kialakítottunk magunk körül. És nem is voltunk feltétlen mind gyermekkori barátok, de az idő, az Ég összehozott mégis és testvérré kovácsolt bennünket. Ilyenkor sokat gondolunk külföldön dolgozó, hiányzó feleinkre is.
És mi tudjuk mindnyájan, mikor az Úr asztalánál vezetőnk kitárja nagy szívét amint szólásra emelkedik és ajándéka az étel, az „igéje” áhítat, egyszerű kérés ez szeretett tanítványaihoz, kiket egyszerű beszédben „testvéreimnek” nevez! Mi tiszteletnek érezzük ezt egymás iránt, és az utolsó szó…
A szeretet az erő! Ez a mi „nemzetünk” kicsiben, ez a mi kis közösségünk! "Mert mi is közületek való, egyszerű emberek vagyunk!"
Szeressük egymást! Bajtársak! Győzelem!
MNA Hernád Völgye Akciócsoport