A szlovák kormány a román állammal együttműködve (nem véletlenül nem használjuk a szlovákok és a románok kifejezéseket) exhumálta és Újaradról Szlovákiába szállíttatta Skultéty László, egykori huszárt. Bár a korabeli feljegyzések magyarként jegyzik a hőst, a szlovákok saját fajtabelijükként tartják számon. Így most megint van min vitatkozni, és élezni a feszültséget a két nép között. Szlovákia állami csinnadrattával sajátította ki a holttestet, a magyar kormány, valamint a nemzeti radikálisok érthető módon tiltakoznak ez ellen.
Azonban miről is folyik a vita? A holttestről. Mert a szellemiségről - annak ismerete nélkül - aligha folyhat.
Skultéty Gábris László katona volt, huszár, egy soknemzetiségű birodalom honvédő harcosa. Az itt élő népek tagjai egy közös földrajzi, történelmi és politikai egység részesei voltak. Ha nem is mindig felhőtlen viszonyban, de évszázadokon át vállt vállnak vetve védték ezt a földet. A honvédek nem egyik vagy másik nemzetiség katonái voltak, hanem a birodalomé, amit magyarul Hungáriának, szlovákul Uhorsko-nak neveztek.
Ezt felejtik el a birodalom harcosának emlékét kisajátítani akaró, és nemzetiségi viszálykodásra felhasználó percemberek, akik pontosan ellenkező előjelű tartalommal írják át a hős történelmi hagyatékát.
Az örök huszár szülőfalujában, Hegyesmajtényban nyugszik tovább. Ez akár jó hír is lehetne. Ha a múlt lábbal taposása helyett a szlovák, a magyar, és akár a román állam együtt helyezik végső nyugalomra a Kárpát-medence hősét. Az, hogy ki-ki sajátjának érzi, pedig csak az ő fényét emeli! Dicsőség néki!
Bánfalvi Béla - Jövőnk.info
Skultéty Gábris László élete
1738. június 27-én született a Trencsén vármegyei Hegyesmajtényban (Mojtín, ma Szlovákiában). Már apja is huszár volt, aki felesége halála után, 1750-ben a Ghillányi-huszárezredbe (1752-től Hadik-huszárezred) vitte ezredfiúnak félárvaságra jutott gyermekét, aki ekkor 12 éves volt. A tűzkeresztségen 18 évesen, a hétéves háború 1756-57. évi hadjáratában esett át, amelynek során a magyar huszárok Hadik András huszárezredes vezetésével elfoglalták és megsarcolták Berlint. Innen kezdve aztán haláláig végigharcolta a Habsburg Birodalom valamennyi háborúját, küzdött franciák, törökök, olaszok, poroszok és oroszok ellen, összesen 22 hadjáratban vett részt. Többször megsebesült, hősiessége miatt 1790-ben strázsamesterré léptették elő és kinevezték az ezred zászlótartójává. Amikor I. Ferenc császár 1812-ben megszemlélte az ezredét, feltűnt neki az akkor már 74 éves zászlótartó. Odament hozzá és elbeszélgetett vele. Elő akarta léptetni tisztté és minden munka alól mentesíteni, de az agg vitéz azt válaszolta neki, hogy ő már csak megmarad kornétásnak (zászlótartónak), mert a zászlót nem lehet elhagyni. 1831-ben, 93 évesen, szolgálatának 81. évében hunyt el.
Egyes vélekedések szerint Garay János Az obsitos című művének alakját, Háry Jánost, a nagyotmondó huszárt Skultétyről formázta. Más forrás szerint azonban Háry János egy Szekszárdon élő valódi személy neve volt, és a róla szóló történetek szolgáltak Garay forrásául.
A Hegyesmajtényban született és ott élő Ján Martiš (1931-1990) két könyvet is írt Skultétyról, A császár örök katonája és Négy császár szolgálatában címmel.
Skultéty László (Hegyesmajtény, 1738. június 27. – 1831. augusztus 19.) magyar huszár, születési nevén Gábris László. Skultétyt egyaránt magáénak vallja a magyar és a szlovák hagyomány.
(wikipédia.org)
