Most induló cikksorozatunkban bemutatjuk a világ leghíresebb katonai és rendőri különítményeit. Bepillantást nyerünk kiválasztási, kiképzési metodikájukba, valamint igyekszünk reális képet adni mindennapjaikról, hiszen a „kommandósokat” övező legendárium hemzseg a fantáziadús részletektől, melyek alapja legtöbbször valamelyik hollywoodi filmben gyökeredzik.
A kommandó szót nap mint nap hallhatjuk a tévében, egy-egy sikeres rendőri akció kapcsán, de a szenzációhajhász híradósoktól ne várjuk el, hogy tisztában a legyenek a szó valódi jelentésével.
A kommandó katonai alakulat – semmi estben sem rendőri -, melynek tagjai mind különlegesen képzett katonák, akik nem szokványos módszerekkel (tüzérségi tűzzel, harckocsival, repülőgéppel, stb.) pusztítják az ellenség élőerejét, technikáját, vagy különleges felkészülést igénylő feladatot hajtanak végre legtöbbször ellenséges területen. (A speciálisan képzett rendőri alakulatokra a „rendőri különítmény” szó illik leginkább.)
A különleges egységek bevetéseiben az emberi tényező szerepe a legfontosabb. A megfelelő személyek sikerré változtathatnak reménytelennek tűnő helyzeteket is. Önállónak, elszántnak, leleményesnek, józannak és keménynek kell lenniük, de az is fontos, hogy képesek legyenek a rugalmas gondolkodásra, hiszen néha csak a szokatlan módszerek vezethetnek célra. Ha az ilyen képességekkel megáldott katonák hagyományos katonai egységhez kerülnek, ott frusztrálttá válhatnak, és fegyelmezetlennek tűnhetnek.
A kiválasztási módszerek testileg igen megerőltetőnek tűnnek, céljuk viszont minden esetben a pszichológiai tesztelés. A testi edzettség csak annyiban fontos, hogy képessé teszi a jelöltet a próbán való részvételre. A kiválasztási folyamat végére a jelöltek többsége különböző sérüléseket szerez, de ezeket a sérüléseket kénytelenek elviselni, mert a kiképzők azokat a személyeket keresik köztük, akik a felmerülő nehézségek ellenére is megpróbálják végrehajtani az eléjük kitűzött feladatot akkor is, ha ők az utolsó túlélők az egységükből.
Ez a fajta szívósság igen ritka, és csak nagy nyomás alatt ismerhető fel. Néha a legvalószínűtlenebb személyek bizonyulnak alkalmasnak a feladatra, míg a kezdetben tökéletes választásnak tűnő katonákról kiderülhet, hogy nincs meg bennük a tanfolyam végigcsinálásához szükséges belső erő.
Egyes egységeknél – például az USA hadseregének rangereinél, a brit ejtőernyős ezrednél és a királyi tengerészgyalogság kommandóinál, vagy a francia idegenlégió 2. ejtőernyős ezredénél a válogatás főleg a csapatban nyújtott teljesítmény alapján történik. Ezen egységek tagjai kis csoportokban harcolnak, ezért képeseknek kell lenniük arra, hogy nagy stressz alatt, és nagy nehézségek közepette is együttműködjenek bajtársaikkal.
Máshol viszont – például az amerikai Delta Force, a brit különleges légiszolgálat (SAS), illetve különleges víziszolgálat (SBS), vagy az USA haditengerészetének tengeri-, légi-, és szárazföldi egységének (SEAL) esetében -, bár szintén a kis csapatok képezik az alapvető szervezeti egységet, azok minden egyes tagjának képesnek kell lennie hosszú időn át egyedül dolgoznia kényelmetlen és veszélyes körülmények között is.
Ezen egységeknél az egyéneket elszigetelik, és arra kényszerítik, hogy önállóan boldoguljanak. A tesztek néha minden kényszertől mentesek, és megtévesztően „laza” hangulatúak, ami hamis biztonságérzetet adhat a jelölteknek.
Az SBS és a SEAL jelöltjeinek alkalmasnak kell lenniük a búvárkodásra, ezért ellenőrizni kell, hogy nem klausztrofóbiások-e. Arra is kiképzik őket, hogy hogyan álljanak ellen a vallatásnak, ha netán elfognák őket, mivel az ellenség olyan információkat szerezhet tőlük, amivel veszélybe sodorhatják bajtársaikat, vagy a küldetést. A kemény válogatási módszerek biztosítják, hogy csak a legrátermettebb katonák kerüljenek be ezekbe az alakulatokba.
Jász Gábor - Jövőnk.info