Ózd lakossága nagy elutasítással és ellenállással fogadta a hírt, hogy úgynevezett Roma Kulturális Központot kívánnak létesíteni a városban, és hogy ezt az önkormányzat fideszes és szocialista képviselői már meg is szavazták két független képviselő ellenszavazatával szemben. Ez a Roma Központ nem egyéb, mint az átnevezett Cigány Világsátor, amelyet korábban már Miskolc is, Sárospatak is elkergetett.
Mi indokolja az ellenállást? Mik a veszélyek, amikkel a projekt fenyeget?
A lakosság joggal sérelmezi, hogy már megint a cigányok kapnak valamit, a magyar emberek ismét semmit. Ez már önmagában is elég indok. De csak a felszín.
A tapasztalatok – nem előítéletek, hanem tapasztalatok! – egyértelműen arról szólnak, hogy minden ilyen cigányprogram pénzkidobás. Nem érnek el eredményt, és csak romok maradnak utána.
Ózdon eredetileg arról szóltak az ígéretek, hogy MANDA néven digitalizációs központ épül, ez lesz a modern munkahelyteremtés. Telt-múlt a sok idő, nem haladt a projekt. Dumát bőven hallottunk, de nem voltak világos pénzügyi alapok és források, nem voltak műszaki tervek, nem történt semmilyen építés. Mindig csak a hitegetés. Aztán hirtelen felbukkant benne az, ami addig nem: ennek a cigányközpontnak a létesítése. Eközben hírek kezdtek szállingózni arról, hogy a kulturális anyagok digitalizálása címén leginkább csak egy budapesti slepp szed közpénzeket, de eredményeket ők sem mutatnak fel, továbbá hogy az Ózdra ígért létesítményre Szombathely eredményesen kivetette a hálóját.
Tehát egyre több jel mutat rá, hogy az ózdi „Kultúrgyár” projektnek egyszerűen kicserélték a tartalmát, és trójai falóként immáron pusztán azt a cigányprojektet akasztják a nyakunkba, amitől Miskolcnak is borsózott a háta.
Alátámasztja ezt a fideszes városvezetés és Riz Gábor fideszes országgyűlési képviselő sumák titkolózása és őszintétlensége.
Ezek után hogyan higgye el bárki, hogy a cigányközpont valamiféle kultúráról szól? Ha beteszi a lábát, az olyan lehet, mint a mesében a farkas, aki a három kismalacot is hasonlóképpen verte át: előbb csak az egyik lábát, aztán a másik lábát, aztán egészen benyomul a cigánybetelepítés.
Az ózdiak ettől félnek elsősorban – a cigánybetelepítésektől. Semmiféle garancia sincs rá, hogy nem ez készül. Sőt annak idején a miskolciaknak még bevallották, hogy a Kanadából kitoloncolt cigányokat akarják odahozni a Világsátorba. De hát amúgy is tudjuk már, hogyan mennek ezek a dolgok. Ahol a központot megcsinálják, oda fog csődülni a többi is. Nyilvánvaló, hogy a cigányokat oda fogják terelni, ahol a központjuk van. Akkor is, ha ezt most nem merik bevallani.
Ha a Cigány Világsátor megvalósul, Ózd története a továbbiakban erről, és csakis erről fog szólni. Ehhez fog hozzáidomulni a város teljes intézményrendszere az oktatástól kezdve a szociális hálózaton és a lakásügyön át a foglalkoztatáspolitikáig. Mindenben a cigányok szempontjai lesznek a meghatározók és döntőek, a nem-cigány, vagyis magyar lakosság szempontjai háttérbe szorulnak.
A cigányközpont első lépcsőben mintegy 1600-1700 millió forintba kerül. Ezt majd további kiadások követik. Iszonyú pénzek. A budapesti döntéshozók is, az Európai Unió is azt fogják mondani, hogy Ózd ezzel megkapta a magáét, és egyéb támogatásokat, fejlesztéseket, beruházásokat nem adnak. A cigányközpont tehát nem munkahelyteremtés lenne, hanem pontosan a munkahelyteremtés helyett kerülne Ózdra.
Talán nem kell részletezni, hogy egy ilyen cigányfővárosi szerepkör hogyan hatna ki Ózd hírnevére. A város nevéről szerte az országban és a világban máris nagyon sokaknak a cigányság jut eszébe, és nem igazán pozitív érzelmekkel. Ennek a fokozódása, kizárólagossága lenne várható.
Ilyen hírnevű városba nem várhatjuk beruházók, befektetők telepedését.
Mindezek miatt a magyar lakosság – főleg a fiatalok – elvándorlásának további hirtelen megnövekedésétől kell tartani.
Az elvándorlás miatti lakáskínálat-növekedés, valamint a cigány-jelleg közismert ingatlanérték-csökkentő hatása miatt az Ózdon rekedt magyarok nehezen, és megalázóan kevés pénzért tudnák eladni a lakásukat ahhoz, hogy más vidéken újat vásárolva elmenekülhessenek. Csapdába kerülnének. De ez a jelenség sajnos máris köztudott.
Az ózdiak tehát elemi erővel tiltakoznak a zavaros, titokban tartott, kitalálói által gyanúsan leplezgetett sumák tervek ellen – demonstráció, petíció, aláírásgyűjtés és helyi népszavazás kezdeményezése történik. A hitelét vesztett – mert sunyin titkolózó – városvezetőségnek pedig nem hisznek el semmit a roma integrációról szóló szokásos hablatyból. Összefogással, közös fellépéssel azt akarják elérni, amit már korábban Miskolc: ne kerüljön Ózdra cigányközpont, ne veszélyeztessék a város jövőjét, hanem végre valóban munkahelyteremtések legyenek.