A csípős hajnali hidegben örömteli látni, mikor a bajtársak már csoportban gyülekezve várakoznak az indulásra. Hála a Gondviselésnek, mindig van néhány bajtárs, aki új embereket hoz Mozgalmunkba.
Rövid beszélgetés és egyeztetés után útnak indultunk, miközben kelt fel a Nap. Rövidesen elhagytuk a várost és a feljebb lévő dombokon vezetett utunk. Igen sietősen haladtunk, de jól teljesített mindenki. Nem volt jajgatás, siránkozás. Ez után műúton folytattuk túránkat, körülbelül három kilométert kocogva tettünk meg.
A lázbérci víztározót elérve gyönyörködhettünk csak igazán a tájban. Csendes, nyugalmas hely, egyik oldalról meredeken emelkedő erdővel, másik oldalról a feszített tükrű tóval. Menet közben ettünk és társalogtunk. Aztán a tavat félig megkerülve megpillantottuk azt a magaslatot, aminek a tetején egy hatalmas kereszt áll. Ezt tűztük ki úticélnak. A hosszabbik, jelölt útvonalon értünk fel a hegyre, lendületünk itt is kitartott.
Mint megtudtuk, a keresztet 2002-ben állította Uppony önkormányzata. Becsülendő dolognak tartom, hogy egy település vezetősége úgy dönt, hogy ilyen dolgokra is odafigyel (felénk sokkal inkább az igénytelen előadókkal és csapnivaló szervezéssel megrendezett falunapokra megy el a pénz).
A keresztet rengeteg egyszeri kiránduló megrongálta már, mégis felemelő látni, ahogy a település felé fordulva, magasról néz le a Jézus Krisztust szimbolizáló jelkép.
A tetőn megpihenve, falatozva töltődtünk fel a hazaúthoz. Ekkor már végig turistaútvonalon haladtunk a gyönyörű, vöröses-barnás színű erdőben, kis szerpentineken lefelé. Az aszfaltra kiérve gyalogoltunk be Putnokra, ami előtt két bajtársunkat egy arra járó, jószívű autós vette föl és szállította haza. Ez úton is köszönjük neki! (A környéken megszokott dolog a Bundeswehr egyenruha, talán ennek is köszönhető, hogy bizalommal viseltetnek felénk a helyiek.)
A Kazincbarcikai Népi Akciócsoport továbbra is várja a hazájáért tenni akaró, segítőkész magyar embereket!
MNA Kazincbarcikai Népi Akciócsoport
kazincbarcika.akciocsoport@arcvonal.org