Vona Gábor nyilvánosan (le)nácizott. Itt tartunk, és ez nagyon nem esik jól. Nem azért mintha sértésnek érezném. Számomra messze nem a nemzetiszocializmus volt az eszmetörténet mélypontja. Hanem, mert reménytelennek látom a haza ügyének sorsát, amikor a már csak elvileg a nemzeti radikalizmus – hiszen ő maga akar folytonosan kihátrálni a fogalom mögül – felkent vezetője pártbéli és kizárt ellenfeleit az ellenség fogalomkészletéből vett legsúlyosabb sértéssel akarja diszkreditálni, politikailag megsemmisíteni. Nem csupán elfogadja a rákényszerített játékszabályokat, hanem meggyőződéssel használja, a politikailag korrekt koordináta-rendszeren belül kíván csapást mérni. Mint a volt apci jobbikos polgármester-jelölt, aki azért panaszolta be a falu polgármesterét, hogy a cigánykérdést azzal a „felháborító” megoldással kívánja kezelni, hogy egy sor cigány, egy sortűz… Nem látjátok, hogy közben milyen tétre megy ki a világpolitikai játszma, amiben a zsidóság egyre inkább nyeregben érzi magát régi vágya, a világ feletti uralom megszerzése szempontjából?! Magyarországon, amely általuk is sokszor, és nem csupán Simon Perez által deklaráltan megszállt terület, a nemzeti ellenállásra hivatott erő vezetője volt bajtársait, akikkel nem akart vagy tudott együtt dolgozni, képes megbélyegző módon nácinak minősíteni. Mint olyan valakit, aki atavisztikus módon saját gyűlöletébe zárva nem képes felfogni a modern kort, és arra nem tud megfelelő válaszokat sem adni. Ez végtelenül szomorú és elkeserítő, ezért nehezen kezdtem hozzá a válaszom megírásához.
De túl kell lépni, hiszen sajnálkozással nem jutunk előrébb! Tisztázzuk, hogy hol hangzott el a kijelentés: a Hazai Pálya idei első számában (március-április) közölt Vona interjúban. Aminek a kiemelt bevezetőjében már azt magyarázza a Jobbik (szalma)-lánglelkű vezére, hogy az ő értékrendje a nemzeti konzervativizmus. Miért, vajon Orbán Viktornak és a jelenlegi Fidesz nagy részének nem az?! Vagy pont az a cél, hogy közeledjenek hozzájuk, és lemossák a radikális „bélyeget”? (Csak porhintés lenne a „nem lépünk koalícióra”…) Vona azt mondja, radikalizmusában a kemény hazafiság jól megfér a felelős szakpolitikával, amivel elvileg nem lenne baj, csak súlyos fogalomzavar. A radikalizmus ugyanis stílus, ahogyan a mérsékelt szakpolitika is az. Ha már Ady alappal írhatta száz éve, hogy „kis nemzetnek még lélegzetet vennie is radikálisan kell”, akkor mit mondhatunk most a herderi nemzethalál jóslat valóra válásának előszobájában?! Nézzük csak meg az átlag magyar szellemi, lelki állapotát, közéletünk szintjét és a legutóbbi népesedési adatokat! Ebben a helyzetben bizony édeskevés a patikamérlegen kiszámított, higgadt és visszafogott érvelés, hogy amit a kormány mond az nem 21, hanem 22,5. És nem arról van szó, hogy ne legyen bármilyen megszólalásunk tényekkel, csak indulatokkal alátámasztva, hogy hőbörögni kellene akár az országgyűlésben, akár az utcán, hanem a stílus legyen olyan kemény, megalkuvást és mellébeszélést nem tűrő, amire mindenki felkapja a fejét! Jó pillanatokban vannak ilyen jobbikos felszólalások, a többi a szürke és álmosító „szakpolitika”, amelytől a kétharmad ellenzékében egy búgócsiga sem fog meglódulni előre. Rólam igazán nem lehet azt állítani, hogy ne lennék megfelelő szakpolitikus jogi és közgazdászi végzettségemmel, a frakcióban töltött időszakban ennek ellenére folyamatosan a radikális oldalon foglaltam helyett, mert igenis volt és van ilyen törésvonal a párton belül, és kritizáltam, hogy rengeteg megszólalásunk teljesen erőtlen, semmitmondó, unalmas vagy jelentéktelen. A többséget egy idő után ez nem zavarta, hanem gyorstalpaló és autodidakta módon igyekeztek szakpolitikussá képezni magukat, hogy eleget tegyenek a felülről jövő elvárásnak. Tegye mindenki szívére a kezét! Hány kiváló szakpolitikai értekezést tud felidézni magában? És hány olyan vitát, amikor egy jobbikos a kellő felkészültséggel, de jogos indulattal csapott az asztalra valamely újabb nemzetellenes gyalázat dolgában?! Na, ugye… Ennyit arról a bornírt hülyeségről, a fából vaskarikáról, amit Vona „radikális szakpolitikaként” akar letuszkolni az egyenes, szókimondó beszédre szomjúhozók torkán.
Az említett interjú első kérdésére azt mondja válaszul Vona, hogy nem szakad a Jobbik, csak a pártot elhagyók egyik része a Fidesszel akart koalíciót (nyilván Pőszéékre gondolva), a másik része pedig náci pártot szeretett volna. Hát, itt vagyok én találva, hiszen ki másra gondolhatott volna, mint rám, aki mindig a jobbszélen állt, és alelnöki jelöltségemkor, valamint kizárásomkor is a parlamenti politizálásba való besimulást kárhoztattam, az eredeti mozgalmi útról való letérést! És bár nevet nem említett most, négyszemközt a tavaly májusi tisztújítás előtt azt mondta, hogy azért nem tud együtt dolgozni velem, mert nemzetiszocialista vagyok. Miközben Vona az interjúban hangsúlyozza, hogy nem tűri, sőt tűzzel-vassal irtja az eszmei kalandozást, úgy tűnik ez csak az eredeti „szélsőjobboldali” álláspont mellett kitartókra vonatkozik. Számára nem probléma, és nem üldözendő, ha a párt szóvivője, Mirkóczki hitet tesz a zsidó-kereszténység mellett, helyesnek és természetesnek tartva, hogy az új pápa megválasztása napjától zsidó ülepeket nyal tisztára. Ha a volt MSZMP-s káder, Nyikos aki a mai napig a parlament egyik legfontosabb bizottságának jobbikos elnöke lehet, gyalázatosan megkomponált koncepciós eljárást vet a kormánypártok szemére, amikor a volt MNB-elnök Offshore Simor felelősségét vizsgálnák súlyos kérdésekben, amelyek nyílt nemzetárulást valósítottak meg. (Talán Gyurcsány ártott annyit az országnak összesen, mint a pénzügyi háttérhatalom nyíltan vállalt embere, Simor, akinek döntései felmérhetetlen közvetlen és közvetett gazdasági kárt okoztak, nem véletlenül kapott azonnal állást az EBRD-nél.) Nem gond az sem, ha a volt SZDSZ-es, hitgyülis Hegedűs a legnagyobb egyetértésben kvaterkázik Németh Sándorral és Feldmájer Péterrel a parlament folyosóján. Hogy belső elhárítás hiányában a legkülönfélébb emberek kerülhettek a pártba és a frakcióba, gyanús kapcsolati háttérrel és előélettel, de a mai napig háborítatlanul üldögélhetnek, ha nem kritizálják a vezetést. Ezek mind, sőt sokkal több nyugodtan belefér a Jobbik sokszínűségébe, de „náciknak” nincs helye! Az egykori polgári körös Vona nyíltan vállalta kissé polkorrekt, sekélyes intellektusú véleményét, a Született augusztus 20-án című könyve 223. oldalán így fogalmaz: „Hitler nem más, mint a pőrére vetkőzött neoliberalizmus…. Egy torz eszme torz szülötte, aki maga is torz eszmét szült.” Szerintem a nemzetiszocializmus egy ellenforradalmi kísérlet a kapitalizmus kizsákmányolásába és szellemnélküliségébe ájult Európa felszabadítására. Az elveszett spiritualitás újjáalkotására egy valláskísérlet, amely űrt a devianciákat csodálattal bámuló szélsőséges liberalizmus már a XX. század első felében sem tudta betölteni. Nem kérdés, hogy történtek súlyos hibák és mulasztások a horogkeresztes lobogó alatt, de tudjuk jól, hogy a történelmet mindig a győztesek írták. Én abban hiszek, hogy minden korszakból, minden eszméből le kell szűrni jót és rosszat, és korszerű, a jelenlegi helyzethez alkalmazkodó formában megtartani a használhatót, a nemzetünk számára fontosat. Vona úgy látja, hogy a nemzetiszocializmus a neoliberalizmus végterméke, én úgy látom, a mostani „demokrácia” az, a végső szellemi és gazdasági zsarnokság előszobája, ami ellen határozottan harcolni kellene, és nem csupán nagyokat „szakpolitizálni” az Országházban.
Sokan felszisszentek körülöttem a 2012-es évadnyitó beszédét hallgatva, amikor a nem vagyunk demokraták kijelentése után, azt is fontosnak tartotta hozzáfűzni, hogy sem kommunisták, sem nemzetiszocialisták, hiszen nem hiszünk a faji alapon szervezett állam erejében. Bizony, ha sokan nem is mondták ki nyilvánosan, de ez a tagságot erősen megosztotta. Kétségtelenül nagyon távol állunk egymástól Vonával sok szempontból, de más vonatkozásokban pedig közel voltunk, mint bajtársak. Ő más útra vitte a Jobbikot, mint amerre közösen elindultunk, és ha eszünkbe jut milyen volt 5-6 évvel ezelőtt, akkor bizony kimondhatjuk, ő is nagyon megváltozott, esetleg korábban mutatta másnak magát. Vagy a személyét körbevevő tanácsadók, vagy belső ihlet következtében elhiszi és el akarja hitetni, hogy a demokráciásdival el lehet érni bármilyen számottevő eredményt. Ez a kísérlet eleve kudarca van ítélve, amelynek okait megírtam a nemzeti radikalizmus jelenét boncolgató elemzésemben (http://antiszegedi.com/2013-2-7/lenhardt-balazs-zsakutcaban-a-jobbik), és a még befejezésre váró második részben megírom a járható utat is. 2014-ig persze nem fognak hinni nekem tömegek, míg Vona kultusza, ha nem is töretlenül, de ki fog tartani addig biztosan, mert nagyon sok olyan ember él közöttünk, aki jól érezve a körülvevő kilátástalanságot, el akarja hitetni magával, hogy elég egy jó helyre leadott iksz és megváltozhatnak a dolgok. Pedig nagyon nem így működik a világ! De ezt a tapasztalatot mindenki saját maga kell megélje.
Így teszem én is a dolgomat tovább, fásultan kissé, hogy a közös ellenség ellen folytatott kíméletlen harc helyett ilyen belháborúkat is le kell játszani, és szomorúan attól, hogy a fogyó bizalmuk utolsó morzsáit a nemzeti ügy képviselőibe fektetők megint meg vannak vezetve. Ez a Jobbik már nem a minden falat áttörő mozgalom, amit 2007-től 2010-ig láttunk, és sajnos Vona sem ugyanaz az ember, aki volt, és aki lehetett volna. Nézzük meg ezen a videón: http://www.youtube.com/watch?v=Fh-dtU2bdfs&feature=player_embedded! Elegáns öltönyben és belőtt hajjal adja a trendi politikust, de csak egy fáradt, magyarázkodó, helyenként nyökögő és motyogó kiégett figura. Semmi tűz és lelkesedés, csak megformált panelek, állandó védekezés és óvatos fogalmazás. Miért nincs már az utcán a Jobbik? Mert erre a Vonára nem kíváncsiak! És lehet, hogy jobb lehetőség híján még sokan le fogják adni a voksukat jövőre is a pártra, de a mozgalom már meghalt, és nem járta be azt az pályát, amire méltó lett volna. Ezért maradok inkább náci Vona számára, de megalkudni nem fogok, az álmaimat nem adom fel, és soha, de soha nem leszek megélhetési politikus, amivé egykoron harcostársaimnak hittek közül nem kevesen váltak!
dr. Lenhardt Balázs
nemzeti radikális országgyűlési képviselő