Mottó: egyél trágyát, egymilliárd légy nem tévedhet!
Ez ma a betteRabbik (Magyarul Jobbik)
Vincze Tamás vagyok, a Jobbik sárospataki szervezetének volt tagja. Szeretném a Tisztelt Olvasóval megosztani néhány tapasztalatomat, amit a Jobbikban szereztem az elmúlt három évben. Én is nagy vehemenciával és hittel -mint annyi más igaz magyar ember- vetettem be magamat a nemzeti érzelműnek mondott pártocska tevékenységébe. Mára rájöttem arra, amire nálam okosabb és tapasztaltabb emberek már jóval hamarabb rájöttek, csak én sem hittem nekik. Ez végzetes hiba volt, óriási baj. Arra kellet rájönnöm, amit egy gyermektől nemrégiben hallottam: „ Ha a demokratikusnak mondott választások bármit megváltoztatnának, már régen illegálisak lennének és be lennének tiltva… „
A 2012. május 2-án kelt levelében a pártigazgató visszahívott az ügyvezető megyei alelnöki tisztségből, és ugyanazon a napon a szervezetünket is felfüggesztették. Az csak a véletlen, és a lázas irodai és pártmunka eredménye, hogy az április 30-i, edelényi eseményekre hivatkozva született meg a döntés. Mert május elseje, ugye munkaszünet. Tehát kevesebb, mint egy nap alatt, „ a beszerzett információk alapján”- ahogy a levélben áll- sikerült határozatot hozni. Nagy szünet és agyonhallgatás után, ami gyakorlatilag nyolc hónapot jelent, 2013. 01. 23-án az országos pártfőfő-igazgató törölte a szervezetet a nyilvántartásból, eztán mindenki egyéni tag volt, február 15.-ig. Ekkor alakult meg az új szervezet, amely alakuló eseményre nyilván teljes véletlenségből kifolyólag engem elfelejtettek meghívni. És persze abszolút semmi összefüggés nincs azzal, hogy a megyei elnök még decemberben, Sárospatakon, a Kávéházban –nyolc tanú előtt- egy őrsgyűlésen közölte: az országos elnökségnek semmi kifogása a pataki szervezet újjáalakulásával szemben. Egy feltétel van: Vincze Tamás nem lehet elnök. Megjegyeztem akkor, hogy az általam vezetett még felfüggesztett álapotban van, és nincs eltörölve, tehát nem újjáalakításra van szükség, pusztán a rehabilitálásra. „Nem baj, akkor majd eltöröljük”- volt a válasz. (Mint korábban említettem: 2013. 01. 23-án az országos pártfőfő-igazgató törölte a szervezetet a nyilvántartásból.) Mondtam, ez rendben, de mégis mi az oka a félreállításomnak? Válasza annyi volt: „Semmit nem tudok, csak azt, hogy volt valami összetűzésed Szegedi Csanáddal…” Néztem. Azzal, aki azóta kilépett, esküszegő és mandátumbitorló lett. Ehhez képest most engem nem kitüntettek és pajzsra emeltek, hanem kizártak. Indok: több, mint három hónapig nem teljesítettem a tagsági kötelességeimet. Tudja valaki, milyen kötelességei vannak egy felfüggesztett, majd egyéni tagnak? Újabb dátum: március 19-én kelt levelében a megyei elnök levelében közölte: töröltek a nyilvántartásból. És ráadásul az alapszervezetünk törlése óta is kevesebb, mint kettő hónap telt el. Háromnál nagyobb szám nem egyenlő kettővel, bár lehet, hogy matekból nem vagyok a legjobb… Ilyenkor már arra gondolok, hogy ez az egész olyan módon szaglik, mintha legalább egy laza kis 50-es évekbeli koncepciós eljárás lenne. Lehet, hogy nem véletlen az érzésem. Azt csak halkan teszem hozzá, hogy jeleztem a belépési szándékomat az alapszervezetbe, 2013. 02. 28-án, ahol ezt a szándékot a jelenlévő tagság egyhangúlag támogatta. Tagdíjat is fizettem, bár erről sem feljegyzés nem készült, sem elismervényt nem kaptam. Tehát mégis gyakoroltam a kötelességeimet. Vagy mégsem? Akkor ez most valóban koncepciós eljárásnak tűnik.
Nemrégiben, március 1-én részt vettem egy tárgyaláson: a Jobbik beperelte Holcman László, egykori alelnököt, a jó hírnév megsértése miatt. Ezen a tanú voltam, és csaknem két óráig soroltam azokat a dolgokat, vagy inkább negatívumokat, amelyeket 2010 októbere óta tapasztaltam a megyei Jobbikon belül. Akkor volt ugyanis Sóstófalván az ominózus megyei választmány, ahol csanika gyakorlatilag megyei királlyá koronáztatta magát.
Egy ilyen bírósági tárgyalás után kb. két hétre van szükség, hogy elkészüljenek az iratok, és az ügyvédek megkapják azt. Micsoda véletlen, hogy a két hét, nagyjából most telt le. És az is, hogy a mostani pataki elnök kedden felhívott, hogy csütörtökön őrsgyűlés lesz. Mellesleg: nem adnám oda a pataki jobbik fb oldalának kódjait? Talán már tudott valamit? És amikor a gyűlés napján felhívtam, hogy megmondjam, kizártak, azt mondta: sajnálom. Nem azt, hogy: tényleg, nahát, ez borzasztó, gyere el, feltétlenül beszéljük meg, hiszen Te tag vagy itt, segítek. Nem. Erről szó sem volt. Tehát számomra egyértelmű, nem csak tudott valamit, hanem mindent. És itt akár arra is gondolhatnánk, amit a tagság előtt zavartan elismert: járt Izraelben. De hogy miért, minek, mikor, mennyi ideig – nos, erről nem hallhattunk semmit. Biztos annyira lényegtelen, hogy nem érdemes róla beszélni. Mert még a végén kibuc-ik valami. Tehát a Jobbikot ma ilyen emberek vezetik? Nyíltan, nyilvánvalóan és arcátlanul hazudnak, csúsztatnak, Izraelben járnak? Ez tehát a nemzetinek mondott párt. Nemzeti, – de milyen nemzet érdekeit képviseli?
Ilyenkor az jut eszembe: „egyél trágyát, egymilliárd légy nem tévedhet!” Nem egy milliárd, de sok ezer igaz magyar hazafi hisz benne még mindig, hogy ez az egyetlen és igaz lehetőség. Valóságos lehet a feltételezés, hiszen egymilliárd légy csak nem tévedhet…
És még egy dolog, amit a tárgyaláson is elmondtam. Egy kis kitalált történet. Ha van egy apa, neki egy szép lánya és egy nagyon jó barátja. Egyszer megtudja, hogy a barátja erőszakoskodott a lányával. Ezek után elképzelhető, hogy az apa ír egy meleg hangú újságcikket, amelyben elmondja: ezt a férfit ő még mindig barátjának tekinti? Ám aki azt állítja, hogy a korábbi barát egy erőszaktevő – nos, ő az áruló, ellenség és egy népművészeti agyagedény? Hát akkor most fókuszáljunk Vona a Barikádnak nevezett párt-szócső oldalain megjelent cikkére. Itt azt mondta: ő még mindig barátjának tekinti csanit. Akkor a lány nem a lánya az apának, nem tekinti lányának, vagy nem szereti, esetleg az apa az erőszaktevő férfit jobban szereti, mint a saját lányát? Egyik sem túl szimpatikus és biztató lehetőség.
Talán a történelem megismétli önmagát? Ugyanis a pataki szervezet élére látszólag hasonló körülmények között kerültem. Látszólag. Az akkori megyei elnök tudtával és támogatásával, a megyei alelnök jelenlétében lezajlott, teljesen szabályos tisztújító taggyűlésen. Akkor most miért tépem a számat és nem kussolok?- kérdezhetik sokan. Azért írtam azt, hogy látszólag, mert teljesen más volt a szituáció. Patakon volt egy létező, de nem működő szervezet, amelynek vezetője akkor egy közeli nagyvárosban volt egyetemista. Az egyik hozzátartozója pedig egy full fideszes város narancs-fellegvárnak számító intézményében lett elő-nyugdíjas. Azok kedvéért, akik nem tudják ez mit jelent, leírom, hogy ilyenkor a munkáltató fizeti a TB járulékot az idő előtt nyugalomba vonult dolgozó helyett, amíg az el nem éri a az öregségi nyugdíjkor határát. Ezt a kegyet miért kapná meg egy fideszes város közgyűlésétől egy jobbikos elnök közeli hozzátartozója? Hacsak nem az odaadó szolgálataiért. Most hogy így leírtam, lehet, hogy mégis nagyon hasonlóak a körülmények. Egy darabig látszólag a nemzeti érzelmű, tenni akaró emberek kezében volt a szervezet, de ez nem volt helyes, ezek szerint. Majd most. Haha. Szomorú vagyok, de a szám most mosolyra, sőt vigyorra húzódott. Persze kellett a friss hús, aki hordják majd a szórólapot, plakátoznak, gyűjtik a kopogtatót. Azért, hogy valaki az ő fejükön egyensúlyozva, taposva bejusson a városi, megyei, vagy a pesti parlamentbe. Ügyes. Hiába, a történelem megismétli önmagát. Forog a kerék. De én már szédülök. Tehát nem vagyok rajta.
És még egy apróság. Tavaly áprilisban benyújtottam egy másfél százezer Forint értékű költségtérítési igényt. Természetesen visszamenőleg, hiszen költségtérítést így lehet igényelni. Volt benne ötvenezer Forint, amit a pataki rovástábla avatás idején nagyrészt a családi kasszából fizettem be. És a bejárások Miskolcra és más helyekre. Rendben, mondjuk: jogtalan volt, fal-utak, kamu kijárások, tuti pénz-lenyúlási kísérlet. Ok, mondjuk. De akkor a Jobbik nevű formáció miért nem adta vissza ezeket azzal megtoldva, hogy jogtalan igények, megalapozatlan kérések. Csak nem azért, mert a költség-elszámolások iratait előre aláírtam, így akárki felvehette azt? Megérdemlem, mint azt, hogy hittem a Jobbikban. Buta voltam, vak, és szemellenzős. De persze már nem akarok más pártba lépni, aktivistáskodni. Elegem lett a politikából. Illetve abból, amit annak neveznek kies hazánkban a kiválasztott nép által pénzelt nagyfejű politikus-bűnözők. Persze csak ők, hiszen akik nem politikus-bűnözők, azok nem tekintik annak. Vannak ilyenek? Hányan? Kevesen? Nem hiszem, hogy túl sokan. Annak ellenére, hogy azzal tisztában vagyok: a háttérhatalmaknak éppen ez volt a célja. Hiszen ha az előkerülő, magukat exponáló, az igaz magyar ügyért kiálló aktív, nemzeti érzelmű embereket elfordítják a közélettől, megkeserítik, már megérte. Magyarországot így lehet szépen, lassan alattomosan feldarabolni, tönkretenni. Magyarország, én így szeretlek! Vagy nem Magyarországot kellett volna írni?
A hivatkozott dokumentumok megtekinthetők:……
Vincze Tamás